Mit árul el rólunk a kedvenc színünk?

Fotó: Robert Harding Heritage / James Strachan

-

A legújabb pszichológiai kutatások szerint a tárgyakhoz való viszonyunkat, sőt még a szociális kötődéseinket is meghatározza, hogy milyen színeket szeretünk. Arra is van már tudományos magyarázat, hogy miért éppen a kék az abszolút befutó a férfiaknál és a nőknél is.


A legtöbben csak akkor jövünk rá, hogy mániákusan vonzódunk egy színhez , amikor a szekrény előtt állva döbbenten vesszük észre: megint ugyanolyan színű felsőt vettünk, pedig van belőle már legalább tíz. És ettől persze rajtunk kívül mindenkinek olyan érzése van a környezetünkben, mintha folyamatosan egy pólóban járnánk. Elsőre, különösen a nemi sztereotípiák fényében, úgy tűnhet, hogy ez az egész színkérdés elsősorban a nőket érinti, a tudomány viszont arra jött rá, hogy a férfiaknak sem mindegy. Sőt még csak nagy különbségeket sem látni a két nem között színpreferencia tekintetében. Kék, zöld és lila. Ezek a színek a kedvencei a legtöbb nőnek és férfinak.


Philip Cohen szociológusnak erre bizonyítéka is van. Az egyik kísérletében kétezer embert faggatott kedvenc színéről. A megkérdezett férfiak több mint 40 százaléka, a nőknek pedig 29 százaléka a kék színt favorizálta. A férfiaknál a zöld, a nőknél viszont a lila szín lett a második, harmadikként pedig ugyanezek a színek cseréltek helyet: a női válaszadók utolsó befutója a zöld, a férfiaké pedig a lila lett. De miért éppen ezek a színek a kedvencek? A pszichológiának nincs még biztos válasza, viszont egyre több az elmélet.

Az egyik legnépszerűbb – és egyben legkézenfekvőbb indokokkal szolgáló – teória egy cambridge-i pszichológus professzorhoz, Nicholas Humphrey-hez kötődik. Az emberi intelligenciát és tudatosságot kutató Humphrey evolúciós okokkal magyarázza ösztönös vonzódásunkat a kékhez és a zöldhöz. A kék színhez szerinte már az ősembernek is csupa pozitív élménye kapcsolódott: a levegő vagy a víz alapvető életfeltétel, a napsütéses kék égboltra felnézni pedig már önmagában is öröm. Szerinte a férfiak az erdőkben töltött vadászó életmódjuk miatt vonzódnak erősen a zöld színhez, míg a nőknél azért a lila vagy pirosas árnyalatok vannak a második helyen, mert nekik sokáig a gyűjtögetés volt a feladatuk egy közösségen belül. Akkor voltak eredményesek, ha a zöld levelek között meg tudták találni az apró színes bogyókat. Éppen ezért ők a pirosas, lilás színekre koncentráltak, és ezeket a színeket próbálták kiszűrni a zöld háttérből. A férfiaknak azonban sokkal nagyobb állatokat kellett megtalálniuk a zöld között, ezért őket a háttérszín nem zavarta annyira a zsákmány elejtésében, ellenben a kék szín után a zöldhöz szokott legjobban hozzá a szemük.



Az illatos is lehet színes

Amennyire kedvelt szín a kék, a zöld vagy a lila, annyira elutasítja az emberek többsége a sárgás barnának egy kifejezett árnyalatát. Humphrey szerint ez is az ő elméletét igazolja, mivel természetes, hogy a rothadó ételhez vagy az ürülékhez a nők és a férfiak többsége is rossz érzéseket társít.

Bár az evolúciós szemlélet nagy lökést adott az utóbbi években a színelmélet-kutatásnak, a kritikusai túlságosan leegyszerűsítőnek tartják. Szerintük az elmélet nem veszi figyelembe az egyes színekhez társuló egyéni, szociális tapasztalatokat. Stephen E. Plamer és Karen B. Schloss evolúciós hatásokat és egyéni tapasztalatokat ötvöző elmélete a gyűjtögető-vadászó életmódnál komplexebb választ próbál adni a színkérdésre. Kísérleteikben ők már figyelembe vették az emberek egyes színekhez kötődő személyes emlékeit is, amelyek szerintük ugyanolyan meghatározóak, mint az evolúciós-biológiai örökségük. Ha például valakit minden nap egy piros színű autóval vitt haza az édesanyja az iskolából és a hazautak jó hangulatban teltek, akkor nagy valószínűséggel felnőtt korában is csupa pozitív dolgot fog társítani ehhez a színhez. De az is előfordulhat, hogy egy gyerekkorban megszokott ízhez társítunk egy színt, mondjuk a gőzölgő borsófőzelékhez a zöldet, és felnőttként aztán majd ez a szín uralkodik el észrevétlenül az egész lakásunkban.

Nem minden kezdődik ugyanakkor a gyerekkorban, különben mi magyarázná a főleg nőkre jellemző egyes színkorszakokat, amelyek időről időre ugyanabba a színárnyalatba borítják a szekrény tartalmát? A kutatók szerint ezek a korszakok sem a semmiből jönnek. Egy adott élethelyzetben az emberek hajlamosak egy bizonyos színbe és árnyalataiba kapaszkodni, ha éppen az nyugtatja meg őket. A szürke és a fekete például remek álcaszín, ha borúsabb napokon kaméleonként olvadnánk bele a környezetünkbe. Ősszel és télen amúgy is hajlamosabb mindenki melegebb, földszínekkel körbe venni magát, a nyári hőségben pedig kimondottan jók a hidegebb, rikító színek.


-


Persze a színkérdés nem különösebben fontos, amíg csak a saját ruhásszekrényünket érinti. A témával foglalkozó pszichológusok szerint a színpreferenciák akkor válnak igazán izgalmassá, amikor már a szociális kapcsolatainkra és a tárgyakhoz való viszonyulásunkra is kihatnak. Stephen E. Plamer és Karen B. Schloss kísérletük során arra jutottak, hogy a negatív vagy semleges érzéseket kiváltó színek miatt sokszor elhanyagolunk tárgyakat vagy akár teljesen figyelmen kívül hagyunk bizonyos szervezeteket. Úgyis mondhatnánk, hogy a színre alapozzuk az első benyomásunkat, és nem látjuk tőle a lényeget. Például sokan hajlamosabbak vagyunk hanyagabbul bánni a hajszárítónkkal, ha teljesen átlagos, fekete színű, és minden karcolástól óvni, ha kedvenc piros színünkben vesszük meg a boltban.

Mindez egész intézményekre vagy szervezetekre is érvényes lehet. Ugyanebben a kísérletben erős arculattal rendelkező, neves amerikai egyetemek diákjainak színpreferenciáját tesztelték. Az amerikai Stanford Egyetem diákjainak többsége kedvenc színei között említette a pirosat, míg a Berkeley College diákjai nagyjából ugyanilyen arányban szerették az intézet arculatában, egyenruhájában domináns kék és az arany színt. Az ő esetükben nyilván nem arról van szó, hogy a stanfordos diákok eleve piros, a berkeley-sek pedig kék színpreferenciával születtek, hanem az egyetemeken átélt pozitív élmények hatására kezdtek el kötődni a megszokott színekhez.

Sok a kérdés még a színkutatásban, de az már biztos, hogy a vásárlási szokásainktól a társas kapcsolatukig meghatározó szerepet játszanak a színpreferenciák. A különböző színelmélet-kutatásokat főleg a marketing szakemberek bújják előszeretettel, de ha tudatosítjuk magunkban saját színpreferenciáinkat, máris képesek leszünk egy kicsit lecsupaszítva, a színek mögé látva viszonyulni a körülöttünk lévő tárgyakhoz vagy saját elfogultságunkhoz.