Minden válságok öreganyja közeledik

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

Fekete Hattyú, Sárkánykirály, unikornisok: a gazdaság varázslényekkel példálózik, pedig ez alapvetően emberekről szól. Olyanokról, akik az utóbbi évtizedekben túl sokat költenek. Didier Sornette, az üzleti előrejelzések szakértője a Pageo klubon tartott előadása előtt ült le velünk beszélgetni a válságok megjóslásáról és az Európa előtt álló utakról.


Mennyire láthatók előre a válságok? Mennyi köztük a Nicholas Nassim Taleb elméletét igazoló, váratlanul beütő, megjósolhatatlan Fekete Hattyú-típusú jelenség?

A nagy változások többsége nem meglepő, előre nem látható esemény, ami senkinek eszébe nem jutna, amíg be nem üt. Az én módszertanom a legtöbb extrém eseményre alkalmazható, legyen az pénzügyi válság vagy természettudományos jelenség. Ha a megfelelő jeleket keressük, akkor a legtöbb ilyen változást előre lehet jelezni. Az általam leírt Sárkánykirály-elméletet úgy lehet röviden összefoglalni, hogy az instabilitás lassan érlelődik meg. A rendszer sérül, átstrukturálódik, romlik és végül összeomlik. Ha egy ágat elkezdünk hajlítani, akkor előbb recseg, szálak pattannak el, majd a végén kettétörik.

Ha autóvezetés közben hall valami zajt, akkor tudja, hogy valami nincs rendben. A diákjaim szokták mesélni, hogy hallottak valami kopogást, de nem törődtek vele, aztán két hét múlva magától megállt a kocsi. Ez Fekete Hattyú lenne? Nem az. Voltak árulkodó jelek, amik azt ugyan nem mondták meg pontosan, hogy mi romlott el, de a rendszer jelezte a hibát. Csak gyakran inkább nem foglalkozunk a jelekkel, mert kényelmetlen lenne.

Miért lett Sárkánykirály a neve ennek az elméletnek?

A király önmagában egy elmélet neve. Ismeri a Pareto-eloszlást? Így oszlik el például a vagyon a társadalomban: Bill Gates-nek milliárdjai vannak, a többségnek nem jut ennyi. Néhány országban - különösen régebben - megvolt ugyanez az eloszlás, azzal a kivétellel, hogy a királyi család nem illett a skálára, sokkal nagyobb vagyonuk volt. Ez a király-hatás: a család olyan különleges helyzetben van, olyan erősítő effektus hat rá évszázadokig, ami kiemeli. Ugyanezt lehet látni a fővárosok lélekszámában is: Párizs, London, Jakarta, Mexikóváros. Sokáig élvezik annak az előnyét, hogy hatalmi központok, vonzzák magukhoz az erőforrásokat és az embereket, így nőnek meg. A sárkány pedig ugyanúgy állat, mint a többi, de vannak speciális tulajdonságai. Nem csak a méretről szól az elméletem, hanem más jellemzőkről is. Ennek sok felhasználási területe is van, az Arianne-rakéták öregedésének vizsgálatára, anyagfáradás modellezésére és pénzügyi válságok előrejelzésére is használható.


Didier Sornette a nizzai egyetemen végzett fizikusként. Dolgozott a kalifornai egyetemen (UCLA), 2006 óta a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola (ETH) tanszékvezetője, és az interdiszciplináris válságelemzéssel és -előrejelzéssel foglalkozó Risk Center egyik alapítója. 2009 óta a sanghaji Kelet-Kínai Egyetem tiszteletbeli professzora.


Mit lát a mai világban, ami nagy krízishez vezethet?


Ezt gyakran kérdezik, mert van egy jó eszközöm a pénzpiacok vizsgálatára. A kínai válságot előre is jeleztük egy tanulmányban. Nyugaton viszont a központi bankok beavatkozása miatt egyre kevésbé valószínű, hogy instabilitás alakulna ki. Az adósságok felvásárlásával ők lettek a legnagyobb játékosok, hatalmukban áll megállítani a válságot: ezt tették Görögországban vagy Portugáliában.

Szerintem a következő válság nem tőzsdei lesz, hanem társadalmi: a bankok kimentésével és a pénzpiacok stabilizálásával nagyon megnőtt a társadalmi egyenlőtlenség. A szakadék már a nyolcvanas évek óta nő, és minden válságmegelőző módszer rásegít. A folyamat pedig egész Európában rongálja a társadalom szövetét. Ebből még forradalom is lehet, olyan, amit maguk fiatalok el sem tudnak képzelni, mert azt tanulták, hogy Európában nem lehet újra háború.

Kelet-európaiak vagyunk, a szomszédban volt háború.

Kelet-Európa más, de az amerikaiak és nyugat-európaiak így gondolják. Ha tanulmányozza a történelmet, az első világháború után, ami az áldozatok számát és a pusztítást tekintve a legnagyobb háború volt, mindenki úgy gondolta, hogy nem lesz többé ilyen. Húsz évvel később kitört egy még nagyobb.

Mesterséges helyzetben élünk az euró létrehozása óta, látszólagos jólétet teremtettünk. Magyarország sokat profitált ebből, a brüsszeli strukturális alapokból sok pénz áramlott ide. Az a probléma, hogy ez a rendszer teljesen fenntarthatatlan. Az euró célja - és maguk nincsenek benne, biztonságban vannak -, hogy az országok konvergenciáját erősítse, a termelékenység hasonló szintre emelkedjen. Pont az ellenkezője történt. Az euró egy lassan növekvő kockázati tényező, ami egyszer robbanni fog.

Olyan ez, mint a mézeshetek, akkor még minden jó, de sok házasság ér véget válással. Ez történik Európában is. Még nem járunk a válásnál, de volt már szó a Grexitről, most van szó a Brexitről. És bár a görög válság mögöttünk van, a problémákat valójában nem oldottuk meg, az okai csak erősödnek.



Új baloldali válaszok születtek a növekvő társadalmi különbségekre. Varufakisz megpróbált valamit mondani vagy a Podemos is.


Az a baj ezekkel, hogy populista megoldást javasolnak. A válság 25-30 évnyi túlköltekezésből keletkezett. Olyan pénzeket költöttünk el, amelyekkel nem rendelkeztünk. 1980 előtt az Egyesült Államokban, Európában és Japánban is mindenki kevesebbet költött, mint amennyit keresett, de a nyolcvanas években megváltozott minden. A fogyasztást pedig hitelekből és a tőzsdéről finanszírozták. Pénzügyi derivatívákban azonban nem lehet lakni, nem lehet belőlük dolgokat gyártani. Az ilyen művi pénzgyártás addig tartható fent, amíg mindenki hisz benne. A császár új ruhája mese erről szól. 2008-ban felfedeztük, hogy az uralkodó meztelen.

Akkor a 2008-as válság nem volt Fekete Hattyú? Azzal kapcsolatban gyakran emlegették ezt az elméletet, bár belátható lépések vezettek felé.

Több bankár nyilvánította Fekete Hattyúnak a válságot, ami valójában már 2007-ben elkezdődött. De még Nicholas Nassim Taleb, az elmélet atyja is azt mondta, hogy ez előre jelezhető lett volna. A politikusok számára viszont nagyon kényelmes megoldás azt mondani, hogy ezek az események nem láthatók előre, nem az én felelősségem, csupán balszerencse volt.

Az egész olyan, mint a másnaposság: egy hétig whiskey-n él, fejfájással ébred. És aztán jönnek az oroszok azzal a javaslattal, hogy minden rendben lesz, igyon rá egy kis vodkát. A probléma az eladósodás, a túlköltekezés és a pénzpiacra való támaszkodás, a megoldásra használt eszközök pedig még több hitel, még több pénzpiac, még több monetáris politika.

A Sárkánykirályok lassan érlelődő események, mi pedig a válságok öreganyja felé tartunk. A történelem pedig azt is megmutatja, hogy a nagy válságok, mint az Anasazi-kultúra összeomlása, a maja birodalom pusztulása vagy a közelmúltból a Szovjetunió szétesése a csúcs után pár évvel következnek be. Amikor minden tökéletesnek tűnik, de a rendszer el van gyengülve, túl van terhelve. Lineárisan gondolkodunk, pedig ezek a jelenségek nem lineárisan működnek.

A másnapra be lehet venni egy aszpirint. Létezik gazdasági fejfájás-csillapító?

Az aszpirin is csak rövidtávú megoldás. Ha ezt az analógiát folytatjuk, akkor szerintem méregtelenítésre, egészséges étkezésre, sportra és teljes életmódváltásra van szükség. Nem a kék és a piros pirula között kell választani, nincs varázslat. Azt sem lehet remélni, hogy a társadalom spontán módon újraszerveződik és sokkal jobb lesz. A valódi világ nem monetáris szabályozásból áll, hanem emberekből, kultúrákból és innovációt támogató folyamatokból.

Brüsszelből például nagyon sok pénz folyt Magyarországra az innováció beindítására, de az oligarchikus felépítés miatt nem a megfelelő helyekre jutott. Nem volt átláthatóság, nem volt meg az ellenőrzés, hogy a Szilícium-völgyhöz hasonló kultúrát épít-e. Erre nem az a megoldás, hogy további pénzeket rakunk az asztalra.

Mi a megoldási javaslata?

Amikor egy rendszer széthullik, az emberek tíz százaléka, a bevett tudással szembemenők jól járnak. Nem adok teljes választ, nem vagyok szabályozó szerepben, el sem vállalnám, ha felkínálnák, nagyon nehéz feladat. De a személyes szinten az a tanácsom, hogy menjenek szembe a bevett módszerekkel. Mindenki azt mondja, hogy válság van, nem szabad kockázatot vállalni. Pont ilyenkor kell: embereket lehet felvenni, cégeket lehet felvásárolni. A világ legerősebb cégeit válságok alatt alapították.



Mit csináljunk a cégünkkel, ha a lufi kidurran? Már most is vannak jelei, a kiemelkedően nagyra nőtt, unikornisnak nevezett startupok bedőlését is pedzegetik.


A lufik arra jók, hogy az öreg pénzt behozzák a piacra. Ezek a vagyonok nem csinálnak semmit, a megmaradásra játszanak. Az a kérdés, hogyan veszed rá, hogy támogassa meg a legkockázatosabb fejlesztéseket. A lufiban sok a hype, sok a remény, ilyenkor elfelejtődik a kockázat. A kipukkadása annak nem jó, aki a pénzt adta, de értékes munkaerő, infrastruktúra, tudás keletkezik, ami a következő 10-20 évben új gazdaságot hoz létre. A dotkom lufiból így maradt meg az olcsó üvegszálas hálózat a mostani internethez.

Ha befektető, akkor persze aggódnia kell, de a társadalom jól jár. A hosszútávú aszpirin az innováció. Európának sokkal több kockázatot kellene vállalnia: kutatásban, felfedezésben, fejlesztésben.