Mi a közös a kuplungban, a Heathrow reptérben és a céges pletykában?

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

-

Meglepően hasonlóan működik egy cég, az internet és az emberi sejt. Barabási Albert-László a Pageo-klubon beszélt a hálózatok tulajdonságairól.


Találkozott már olyan autós problémával, amelyet nem csavarozással, alkatrészek cseréjével vagy beállításával lehetett megoldani? Ha eddig nem, akkor egyszer biztosan fog. A mai autókban már messze több a processzor, mint a kerék, a kocsi alrendszerek hálózatából áll. Vezetni is csak azért tudjuk ezeket, mert ismerjük azokat a kontrollpontokat, amelyek a hálózat irányításához szükségesek. Ugyanez hétköznapibban mondva: hiába tér el gyökeresen egy mai autó egy Ford T-modelltől, a kormány, a gáz, a fék és a kuplung lényegében ugyanott van. „Senkinek sem ajánlom, hogy olyan autót vásároljon, amire ez nem lenne igaz” – mondta előadásában Barabási Albert-László hálózatkutató, aki kutatócsoportjával a hálózatok irányításának kérdését kutatja.



A téma így fél mondatba összetömörítve talán sci-finek hangozhat, de Barabási eddigi vizsgálatai azt mutatják, hogy az élet távoli területein talált hálózatok nagyon hasonló módon viselkednek. A több millió év fejlődésen átment sejteken belüli anyagcsere és a fehérjék közti kölcsönhatások is hálózatot alkotnak. Azért pedig 2012-ben kapott orvosi Nobel-díjat Shinja Jamanaka japán kutató, mert azonosította azt a négy gént, amellyel a felnőtt sejtek őssejtté alakíthatók. Jamanaka megtalálta az emberi sejtek négy kontrollpontját.



Barabási és kutatócsoportjának két tagja 2010-ben már publikált egy algoritmust, amely egy hálózat térképéből és a kommunikáció irányaiból meg tudott állapítani az irányításhoz szükséges pontokat. Munka azonban még bőven van a területen. „Nem százas még a módszer, a validáció hiányzik” – mondta Barabási. Az algoritmust többfajta hálózaton kell tesztelni, hogy biztosak legyenek a működőképességében.


„Viszont nem élünk véletlen világban, igaz?”

A jelenleg a Northeastern Egyetemen kutató Barabási első meghatározó felfedezése a skálafüggetlen hálózatok leírása volt. Korábban az Erdős Pál és Rényi Alfréd matematikusok által kidolgozott véletlen hálózatok előállítására szolgáló modell volt használatos. Ez véletlenszerűen építette fel a hálózatot: az új pontok találomra kapcsolódtak valamelyik korábban létező ponthoz. A rendszer épülése során az izolált kapcsolatsorok hálózattá álltak össze.

A módszer matematikai problémának szebb, mint világmagyarázatnak: a pontok népszerűsége haranggörbét rajzol fel. Ha a társadalom ilyen hálózatot alkotna, és az átlagembernek ezer ismerőse van, akkor a világ legnépszerűbb embere 1180 főt ismerne, a legmagányosabbnak pedig be kellene érnie 850 baráttal. „Erdős és Rényi nem piszkolta be a kezét valódi dolgokkal, ők matematikusok voltak, hittek a matematikában” – mondta Barabási, majd hozzátette, hogy ők viszont feltűrték az ingujjukat, és igazi hálózatokkal kezdtek foglalkozni.

A Barabásiék által leírt skálafüggetlen hálózatban a pontok népszerűsége a hatványeloszlást követi. Létrejöhetnek nagyon kevés kapcsolattal rendelkező pontok, és van néhány igazi celebje a hálózatnak. Nem kell nagyon keresni, hogy így felépülő rendszereket találjunk a világban. A kutató a légi közlekedést hozta példának, amely kisebb helyi repülőterekből és nagy nemzetközi csomópontokból – Európában ilyen a párizsi Charles De Gaulle vagy például a londoni Heathrow – áll.


Máshogy fest a térkép, ha a légi közlekedés szemszögéből nézzük


Erről is Karinthy tehet

A hálózatos felépítésből pedig az is következik, hogy a legtöbb célállomás között viszonylag kevés átszállással repülhetünk. Ez más formában már egy 1929-es Karinthy novellában is felbukkan, csak az író nem a légi közlekedésről, hanem a társdalalmi hálózatról ír:


„Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen – ismeretség – alapon, mint ahogy mondani szokták: »Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z. V.-nek, aki neki ismerőse…« stb.”


Ez maga a kisvilág-elmélet, amely szerint a Föld minden embere valójában nagyon közel van egymáshoz. A hálózatkutatók egyszerre bizonyították, hogy az elmélet egyszerre igaz és lényegtelen. „Alapjában véve amennyire izgalmas, annyira haszontalan” – mondta előadásában Barabási a kis világra. Ahhoz, hogy az emberek közti utakat igénybe vegyük, ismernünk kéne az ismerőseink ismerőseinek hálózatát is, ez pedig még a Facebook korában sem egyszerű. Egy cégen belül azonban – és ez ismét egy új következménye Barabási kutatásainak – már érdekes lehet feltérképezni, melyek az információk eljuttatásának leghatékonyabb módjai. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a vezérigazgatói körlevélnél is hatékonyabb a cég legtöbbet utazgató alkalmazottja – a Maven7 hálózatkutató cég által végzett konkrét vizsgálatban ez a biztonsági és egészségügyi szabályok betartásáért felelős ember volt – által szállított pletyka.