Legalább nem aláz le, mint a Csernus

Fotó: Bolega Niki

-

Egyre nagyobb a kínálat a 2-3 órás pszichológiai témájú előadásokból, az alvászavartól a szakításig, a társfüggőségtől a kapcsolatfóbiáig. A magánrendelésnél lényegesen olcsóbb, és sok helyen még fröccs is jár mellé. Elmentünk egy párválasztásról szóló előadásra, és megnéztük, mit kap, aki befizet egy pszichológiai gyorstalpalóra.


Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.

József Attila: Nem én kiáltok


„A költő gondolatát a kutatások is alátámasztják, az ember alapvetően társas lény és mindenki vágyik rá, hogy megtalálja a párját.”

Ezzel a meglehetősen hétköznapi bevezetővel indult a MAI Pszicho A párválasztás pszichológiája című előadása egy hétfői estén a budapesti New Orleans klubban. Utólag be kell látnom, hogy túl sokat vártam ettől a címtől. És nem csak én, azok az emberek is, akikkel az előadás után beszélgettem. Végül is ez az esemény semmivel sem adott többet vagy kevesebbet, mint amennyit az ilyen life coaching típusú foglalkozások adhatnak: a pszichológus bemutatta a témával kapcsolatos alapvető elméleteket, és elmesélt néhány érdekesebb esetet a praxisából. Még azt sem mondhatom, hogy az előadó Orvos-Tóth Noémi zsákbamacskát árult volna az első sorokban buzgón jegyzetelő lányoknak. Már az elején leszögezte, hogy nincsen tuti recept sem a pártalálásra, sem egy párkapcsolat fenntartására. Azt hittem, hogy ezen a ponton az útmutatásra várók egy része majd csalódottan elhagyja a termet, de mindenki a fröccse mellett maradt.



Az utóbbi fél évben – különösen a fővárosban, de egyre több vidéki nagyvárosban is – megszaporodtak a pszichológiai témájú előadások.

  • Társfüggés
  • A szakítás pszichológiája
  • Nők és alvás – miért alszanak a pasik jól és mi miért nem tudunk?

Csak néhány cím a nagy titkok megfejtését ígérő Facebook-események közül. A koreográfia nagyjából mindenhol ugyanaz: egy pszichológus beszél, a közönség pedig az itala mellett mereng, hol is cseszte el az életét. Sokkal kényelmesebb, mint egy pszichoterápián boncolgatni az életünket, viszont személyes problémamegoldás helyett inkább csak néhány általános igazság kimondására számíthatunk.

„Attól még nem leszel halszakértő, hogy megnézel néhány adást a Spektrumon, de azért valamivel többet fogsz konyítani a halakhoz.” – fogalmazta meg a MAI Pszicho párválasztós előadása után egy fiatal fiú, hogy szerinte mi várható egy ilyen típusú fejtágítástól. Ezt korántsem egyetlen alkalom alapján állítja, szingli férfiként kitartóan eljár a párkapcsolatokkal és emberi természettel kapcsolatos pszichológiai előadásokra.

Egy másik rutinos előadás-látogató, egy 30-as férfi kérdésünkre bevallja , hogy itt sem hallott nagy újdonságokat, de legalább az előadó egy csinos nő volt, és nem vágta a pofájába, mint múltkor Csernus doki, hogy „te eltörted a gerincedet, hogy nem bírsz változtatni az életeden?”



Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus most harmadszor adott elő a témáról, és még mindig telt ház előtt beszélt. Pedig a beugró nem volt olcsó, elővételben 2500 forintba került egy jegy, míg más hasonló előadásokra 500-1500 forintba kerül csak a belépő. Ennek ellenére már rögtön a MAI Pszicho első előadása után pótalkalmat kellett hirdetni, és még mindig csak az fog bejutni a következő előadásra, aki hetekkel előbb megveszi a jegyét.

Az előadó pszichológus tapasztalata szerint az emberek többsége óriási útvesztőben érzi magát a 21. században, és iránymutatást várnak a szakemberektől. Leginkább annak tudja be a pszichológiai témák iránti nagy érdeklődést, hogy a társadalom elengedte az egyén kezét, és megszűntek a korábbi korlátok.

„Itt ez a fene nagy szabadság és sokszor nem is tudjuk, hogy mit kezdjünk vele. 150 éve a közösség még kijelölte nekünk, hogy ki legyen a párunk. Most az a szabály, hogy nincs szabály és a legtöbb embert megrémíti a saját döntés felelőssége. Felváltva vágyakozunk biztonságra, szenvedélyre és kalandra. Egyszerre annyi elvárásunk van egy kapcsolattal szemben, hogy gyakorlatilag nincs ember, aki ennek mind meg tudna felelni.”



Lehet, hogy sok a kétség, de mit segíthet rajtunk egy hatvan perces párkapcsolati gyorstalpaló? Ennyi idő nagyjából arra elég, hogy a pszichológus bemutassa a különböző kötődésmintákat, és elmondja, hogy az anyával kapcsolatos korai élmények mennyire meghatározzák a későbbi párkapcsolatainkat. Az előadás egy pontján persze biztosan mindenki magára ismer, vagy azért, mert ő is „pont az anyját vette feleségül”, vagy mert rendre magánál is szorongóbb társakat választ magának. És a sor folytatható, egy elmélet mindenkire ráillik a sok közül. A pszichológus pedig körítzésként még szórakoztató eseteket is mesél a saját praxisából a magukat „A kategóriás nőknek” tituláló szingli negyvenesekről és betegesen társfüggő férfiakról.

Az aha-élményt tehát megkapjuk az előadás végére, és ennyivel akár elégedetten haza is mehetnénk. Csakhogy ezután jön az esemény csúcspontja, a közönségkérdések ideje – az ismeretterjesztő előadás pedig egy nagyívű kanyarral hirtelen csoportterápiás foglalkozásba fordul. A kezdetben bátortalan felvetéseket egyre személyesebb kérdések követik. Fél óra múlva már senki sem érzi feszélyezve magát, ha rá kerül a sor. Egy nő több száz ember és a mellette ülő férje előtt teszi fel a kérdést, hogy mit lehet tenni, ha egy férfi nem bír elszakadni az anyjától. Másokhoz hasonlóan ő is azt mondja, hogy egy ismerőséről beszél, a férj azonban egyre vörösebb lesz. A kérdések és válaszok órája már hosszabbra nyúlik, mint maga az előadás volt, de a közönség csak nem akarja abbahagyni a rendhagyó magánrendelést:

  • Édesanyámmal inkább undorra emlékeztető a kapcsolatom, mit csináljak?
  • Az anyám jobban szereti a pasimat, mint engem, mit lehet ezzel kezdeni?
  • Évek óta fennáll az állapot, hogy vagy nekem nem elég jó, aki engem akar, vagy én nem vagyok jó annak , akit én akarok. Mi miatt van ez?
  • Mennyire taszító egy férfiaknak, ha egy nőnek saját egzisztenciája, lakása, autója van?
  • Jó a Tinderen ismerkedni?

A pszichológus leggyakoribb válasza, hogy nem tudja, vagy egy nagy sóhaj, hogy hát igen, ez nagyon nehéz kérdés. Esetleg válaszul megismétel egy korábbi elméletet. És nyilván nem azért, mert nem ért ahhoz, amit csinál, hanem mert a konkrét esetek ismerete nélkül egyetlen terapeuta sem vállalkozna diagnózisra. De akkor meg miért keverjük a műfajokat?



Az előadás után két nő azon méltatlankodik a mosdóban, hogy ennél azért több konkrétumot vártak volna. Egy Csernus-előadást is megjárt pénzügyi tanácsadó pedig azt számolgatja, hogy ennyi pénzért már belefért volna egy hazavihető vázlat is az előadásba, ehhez képest most guglizhatja újra az elméleteket. De a legtöbben azért elégedettek a hallottakkal. A teremből kiözönlő tömegnél még szembeötlőbb, hogy mennyi fiatalt érdekel a téma, huszonéves fiúk és lányok vitatkoznak a folyosón.

Az egyik fiú szerint „ha egy ilyen előadáson egy-két új gondolatot hallasz, amivel közelebb kerülhetsz saját magad megértéséhez, akkor már megérte eljönni. Egy harminc körüli nő pedig azt díjazta, hogy egy stresszes nap után ilyen viccesen meséltek neki egy életbevágóan fontos témáról. Egy 37 éves fiatal apuka a párkapcsolati és a szüleivel kapcsolatos problémáira akart választ kapni az előadástól, neki sikerült: „Főleg a példák segítettek tudatosítani magamban, hogy mit rontok el a párommal, meg hogy mikor kezelem úgy a gyerekemet, mint ahogy otthon apámtól láttam. Nekünk anno ezeket senki nem mondta el, és szerintem jó, hogy ennyi tudatos huszonéves van, akik még a családalapítás előtt foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel."