Kísértetté váltak a Kádár-kori kisgyerekek

Forrás: Simon Zsuzsanna

-

Mit gondolnak a Kádár-rendszerről vagy a második világháborúról a rendszerváltás környékén született művészek? Ez az Ongoing h/Histories című kiállítás egyik alapkérdése, de nemcsak a magyar múlttal, hanem más tájakkal és más traumákkal is foglalkoznak az alkotók. Távolinak tűnő és mélyen személyes munkáikból egyaránt van mit tanulni.


A kortárs művészetek egyik legfontosabb és legizgalmasabb kérdése mostanában az lesz, hogyan készít filmet, ír könyvet vagy fest képet a múltról a rendszerváltás környékén született nemzedék, vagyis azok, akik számára a Kádár-rendszer éppen úgy a közvetlenül sosem tapasztalt múlt része, mint szüleik számára a második világháború.

Az elmúlt évben A mi holokausztunk és az Enyészpontok kiállítás is zömében fiatal képzőművészek munkáiból válogatott. Mindkettő a holokauszt értelmezésével foglalkozott, a Stúdió Galériában nemrég nyílt Ongoing h/Histories viszont kiterjeszti a feldolgozott témák körét a 20. század más történelmi traumáira is.


Esterházy Marcell: Autodafé – a háttérben Stefan Sava munkájának részlete


Így a kiállítás óhatatlanul széttartóvá válik, pláne, hogy nemcsak kelet-európai (magyar, román és szlovák) művészek állítanak ki, hanem egy holland és egy belga alkotó is. De a kurátorok (Ádám Anna, Gadó Flóra, Schuller Judit) célja nem is az volt, hogy többféle értelmezését adják egyetlen konkrét történelmi eseménynek, inkább jellemző viszonyulási pontokat mutat meg, a múltfeldolgozás különböző stratégiáit keresi a kiállítás.


Pauline Tonglet: Sur le pavés, la plage


A válogatás két dolog miatt válik igazán érdekessé. Egyfelől szembetűnő, milyen sokan választják a személyes megközelítést: a művészek saját családjuk múltjában kutakodnak, nemcsak a műtárgy létrehozása a feladat, hanem a szülők, nagyszülők élettörténetével való elszámolás is.

A legjobb munkákban ez a személyes érintettség egészen intimmé, bensőségessé válik, mint Biró Eszter Receptkönyvében. Biró nagymamája magával vitt egy füzetkét Bergen-Belsenbe, amelybe különböző ételek nevét írta, hogy legalább álmodozhasson arról, amit a koncentrációs táborban nélkülöznie kellett.


Biró Eszter: Receptkönyv


A művész rekonstruálta a füzetet, és képekké sűrítette az összeírt ételek alapanyagait, így absztrakttá vált receptek jöttek létre, amelyek elrendezésükben leginkább a filmszalagokra emlékeztetnek – mintha Biró a megformálással is az archiválás gesztusára, a mediális közvetettségre hívná fel a figyelmet.


Biró Eszter: Receptkönyv


Szintén személyes tétje van Kútvölgyi-Szabó Áron munkájának. A Töredék egy szürke életből a művész nagyapjának élettörténetéből dolgoz fel egy meghatározó epizódot: a világháború után Szabó István postamestert megvádolták, hogy embereket toborzott a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége nevű szélsőjobboldali szervezetbe, emiatt négy hónapra internálták.

A kiállításon látható, levéltári dokumentumokból, fotókból, levelekből álló installáció nemcsak elmeséli – valóban töredékesen, és így más sorsokra is vonatkoztathatóan – Szabó meghurcoltatásának történetét, hanem arra is rávilágít, hogy az egymásnak ellentmondó állítások, a postamester vádlójának kényszer vagy félelem szülte hazugságai a sztálinista rendszer természetéből következtek.


Kútvölgyi-Szabó Áron: Töredék egy szürke életből


Schuller Judit is a nagyapjával, Schuller Imrével foglalkozik, aki operatőrként indult Afrikába a 60-as évek legelején, hogy Széchenyi Zsigmond utazó vezetésével pótolják a Nemzeti Múzeum 1956-ban megsemmisült Afrika-gyűjteményét. Az általuk leterített, majd kitömött párduc nemcsak az afrikai kontinens kizsákmányolásaként, hanem a forradalomban legyőzött magyarok jelképeként is érthető.

Eközben az expedíció célja – a múzeumi gyűjtemény összeállítása, a válogatás aktusa – a mostani kiállítás szándékaira is rímel, Schuller Judit így bizonyos tekintetben nagyapja örökébe lép ezzel a munkájával.


Ongoing h/Histories kiállítás

Schuller Judit Flóra: Memory Theatre I. – Tanganyika című művének részlete


A Kádár-rendszerrel foglalkozó másik emlékezetes mű Kovács Olíviáé, aki egy 80-as években népszerű, élénk színű gyereksátor köré építette festménysorozatát. Többen is küldtek neki fényképeket magukról, amint gyerekkorukban ilyen sátorban játszanak. Kovács ezeket a fotókat festette meg úgy, hogy csak a sátor színe maradt sárga, a gyerekalakok és a környezet fekete-fehér árnyalatokat kapott.

Ezzel a módszerrel átélhetővé válik a végérvényesen elsüllyedt múlt – egyszerre a gyerekkor és a szocializmus –, az emlékkép viszont kísérteties és nyugtalanító marad, akár a kádárizmus szellemének vagy szellemiségének továbbélésére is utalva.


Ongoing h/Histories kiállítás

Kovács Olívia: Nekünk is volt


Ha a személyes múlt tisztázása az Ongoing h/Histories műveinek egyik fontos vállalása, úgy a világ más pontjaihoz való kapcsolódás igénye a másik. Meglepő, hogy egy többnyire európai történelmi traumákkal foglalkozó, ráadásul meglehetősen kevés munkát számláló kiállításon ilyen nagy hangsúlyt kap más országok, földrészek múltja. Így viszont kinyílik a kiállítás: Afrika nemcsak Schuller Judit munkájában, hanem a holland Andrea Stultiens ugandai fotóalbumain keresztül is megjelenik, Ember Sári videójából ’56-ban kivándorolt brazíliai magyarokat ismerünk meg, de találunk román, szlovák és francia kontextusba ágyazódó művet is.


Ongoing h/Histories kiállítás

Andrea Stultiens ugandai fotókönyvei


Ezzel a kurátori döntéssel ugyan végképp lehetetlenné válik, hogy átfogó képet kapjunk valamilyen adott térben lezajlott történelmi folyamatról, illetve arról, hogyan értelmezik azt a fiatal képzőművészek, viszont a kiállítás nem ragad bele a régiónkra koncentráló válogatások könnyebben kiismerhető narratívájába.


Rajtunk múlik, hogy örülünk-e a szélesebb perspektívának, vagy bánjuk, hogy nincs alkalmunk elmélyülni a közös múltunk egy-egy kulcsfontosságú eseményét feldolgozó művekben – az Ongoing h/Histories viszont mindkét befogadói alapállásból eredeti és inspiráló kiállításnak mutatkozik.


Stúdió Galéria (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület), nyitva március 25-ig

Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!