Harry Potterből fingó hulla lett, egy nő farkassal szexelt

Forrás: Sundance Film Festival

-

Akik ott voltak a vasárnap befejeződött Sundance filmfesztiválon, valószínűleg máris látták a jövő évi Oscar-győztest, de kaptak zsírban tocsogó sorozatgyilkost és embereket análisan megerőszakoló kolbászokat is. Ezek voltak idén a fesztivál legnagyobb durranásai.


A Sundance-t filmesek és újságírók kötelezően fikázzák évről évre, mondván, hogy a fesztivál túl kommerciális lett, túl nagy, túl mainstream, túl sztárorientált stb. Kevin Smith, aki lényegében annak köszönheti a karrierjét, hogy a Shop-stopot '94-ben felvette a programjába a fesztivál, menetrendszerűen elmondja, hogy szerinte ma már tuti nem válogatnák be Sundance-re a filmet. Mindebben bizonyára van némi igazság, amit egy olyan évben, amikor 10+ dollármilliós üzletek köttettek a fesztiválon, nehéz is lenne tagadni, viszont az is tény, hogy tematikailag cseppet sem volt gyáva az idei válogatás. Talán elég annyit mondani, hogy az egyik film főhőse egy folyamatosan fingó hulla.

De nem vele kezdjük, hanem minden idők legnagyobb sundance-es bizniszével: a The Birth of a Nation című film forgalmazási jogáért 17,5 millió dollárt csengetett ki a Fox Searchlight, amiből máris sejthető, hogy nagy sikerre számítanak mind nézőszám, mind az Oscar tekintetében. Akármilyen hülyeségnek is tűnik még az idei Oscar-gála előtt spekulálni a jövő évi Oscarról, most, hogy az lett a főtéma, hogy a Filmakadémia nem biztosít elég nagy teret a fekete művészeknek, elég jó fogásnak tűnik az 1831-es rabszolgalázadásról szóló, megrendítő film. Ráadásul a Fox Searchlight forgalmazta a 3 Oscart nyert 12 év rabszolgaságot is, feltehetően tudják, mihez kezdjenek a filmmel.


The Birth of a Nation


A The Birth of a Nationt az eddig főleg színészként ismert Nate Parker írta-rendezte, és ő játssza a főhőst, a véres tragédiába forduló lázadást kirobbantó Nat Turnert is. A film címe megegyezik az 1915-ös hírhedt rasszista némafilmével, és a kritikusok jobbára hatásos, de kissé didaktikus drámának találták. A Hollywood Reporter szerzője megjegyezte, hogy „nem egy Saul fia”. Ettől még elnyerte a fesztiválon a legjobb amerikai játékfilm díját és a közönségdíjat is.


Paul Dano és Daniel Radcliffe a Swiss Army Man-ben


Sokan meglepődtek, hogy a legjobb rendezés díját a Dan Kwan és Daniel Scheinert rendezőpáros Swiss Army Man című munkája kapta, amely a tudósítók szerint rekordot döntött a vetítés közben távozó emberek számát tekintve. Ez nem teljesen meglepő, hiszen egy lakatlan szigeten rekedt, szuicid férfiról (Paul Dano) szól, aki „összebarátkozik” egy folyamatosan fingó hullával, akit/amit Daniel Radcliffe alakít. Van, aki szerint a film nem több egy másfél órás fingós viccnél, mások viszont egzisztenciális mélységeket fedeztek fel benne.

Ezen kívül is akadtak bizarr filmek a felhozatalban:

  • The Greasy Strangler: A fesztivál saját szinopszisa szerint is „gusztustalan” film egyik főhőse a címbeli zsíros fojtogató, aki nemcsak a táplálékát szereti zsírban úszva fogyasztani, de gyilkosságait is olajjal-zsírral bekent testtel követi el.
  • Wild: Német film egy nőről, aki rájön, hogy leküzdhetetlen szexuális vonzalmat érez egy farkas iránt.
  • Tickled: Két dokumentumfilmes utánajárt egy titokzatos hirdetésnek, amely fiatal férfiaknak ígért pénzt azért, hogy hagyják magukat összekötözni és „versenyszerűen” csiklandozni. Sötét sztorit tártak fel.
  • The Lure: A 80-as években játszódó lengyel zenés horror két sellőről szól, akik ugyanabba a férfiba szeretnek bele.


Casey Affleck a Manchester by the Sea-ben


De az összes fentinél izgalmasabbnak tűnik a Manchester by the Sea, amit Kenneth Lonergan, az a peches filmes csinált, aki a Számíthatsz rám című, jól fogadott tévéfilmet, majd a nehéz sorsú Margaretet rendezte. A 2005-ben forgatott Margaret körül évekig tartó huzavona és pereskedés zajlott, és csak 2011-ben mutatták be, viszont mind a két és fél órás moziverziója, mint a háromórás rendezői változata figyelemreméltó. Szóval Lonergan most végre tető alá hozta a harmadik filmjét, amiben Casey Affleck egy kétkezi munkából élő, egyszerű fickót alakít, akinek fivére halála után gondoskodnia kell tizenéves unokaöccséről. A kritikusok nagy része imádta, volt, aki „remekmű”-vet emlegetett, kiemelve, hogy a film a Számíthatsz rám és a Margaret előnyös vonásait ötvözi. Az pedig úgyszólván egyöntetű vélekedés volt, hogy Affleck élete eddigi legjobb alakítását nyújtja itt.


Wiener-Dog


A Wiener-Dogot óvatlanul cuki, kutyás vígjátéknak is hihetik a tájékozatlanabbak, de a filmet Todd Solondz, A boldogságtól ordítani alkotója rendezte, és állítólag ez az eddigi legszomorúbb és legdühösebb munkája. Valóban szerepel benne egy aranyos tacskó, amely a négy epizódból álló film mindegyik részében érintett valahogyan, de a vinyetták koránt sem szívderítők. A szereposztás csodás: Greta Gerwig, Julie Delpy, Tracy Letts, Kieran Culkin, Ellen Burstyn, Danny DeVito és Zosia Mamet bukkan fel.

A furcsaságok közé sorolhatjuk, hogy két filmet is bemutattak a fesztiválon, amely a Christine Chubbuck nevű tévériporterről szól, aki azzal írta be magát a történelembe, hogy 1974-ben élő adásban lőtte főbe magát. A depressziós fiatal nőről a kizárólag paraarcokról szóló filmekben (Afterschool, Simon Killer) utazó Antonio Campos rendezett Christine címmel játékfilmet Rebecca Hall-lal a főszerepben (az ő alakítását is nagyon dicsérték), de született róla egy Kate Plays Christine című dokumentumfilm is. Utóbbiban van egy csavar: Robert Greene rendező Kate Lyn Sheil színésznőt követi, aki arra készül, hogy eljátssza Christine-t egy filmben, és ezért próbál minél többet megtudni a tragikus sorsú riporterről.


Rebecca Hall a Christine-ben


Kiváló lett állítólag a Philip Roth Düh (Indignation) című regényéből készült James Schamus-adaptáció, és mi azonnal megnéznénk a mindig szuper Ira Sachs (Keep the Lights On, Love Is Strange) új, Little Men című filmjét is, ami két kiskamasz fiú barátságán és szüleik konfliktusán keresztül Brooklyn dzsentrifikációját mutatja be, állítólag nagyon érzékeny alakításokkal. És reméljük, valamikor valahogyan eljut hozzánk az Author: The JT LeRoy Story című dokumentumfilm is, ami a 2000-es évek elejének nagy irodalmi „botrányát” dolgozza fel, mármint, hogy a Laura Albert nevű szerző a fiktív JT LeRoy alteregó mögé bújva publikálta írásait.



Végül muszáj visszakanyarodnunk Kevin Smith-hez, hiszen új filmje, a Yoga Hosers minden idők legzseniálisabb szinopszisával büszkélkedhet: egy kanadai városban játszódik, amelynek lakóit náci kolbászok terrorizálják, mégpedig úgy, hogy feldugják magukat áldozataik végbelébe. A két főszerepet Smith és Johnny Depp lánya (Harley Quinn Smith és Lily-Rose Depp) alakítja, és egy cameo erejéig Johnny Depp is beugrik. Ja, és azt még nem említettük, hogy zenés betétek is vannak a filmben!


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!