George Clooney poénjaiért és meleg táncosfiúkért megyünk Berlinbe

Forrás: AFP

-

Február 11-én kezdődik a 66. berlini filmfesztivál; a helyszínről tudósítunk majd. A tíz dolog közt, amit idén legjobban várunk a programból, ott van a Coen testvérek sztárokkal telezsúfolt komédiája, Fliegauf Bence lélektani utazása és az a film, amit máris kikiáltottak az év horrorjának.


George Clooney mindig szemtelen

Valószínűleg a Berlinale a legpolitikusabb az A-kategóriás filmfesztiválok közül: igazgatója, a végtelenül szimpatikus, kalapjáról és vidám sáljairól könnyen felismerhető Dieter Kosslick büszkén vállalja, hogy nemcsak a filmek színvonala, hanem társadalmi/politikai jelentőségük is fontos szempont a válogatásnál.


Dieter Kosslickon most épp nincs kalap


Ez persze nem jelenti azt, hogy a fesztivál kevésbé sztárcentrikus, mint a többi, természetesen nagyon is ügyelnek rá, hogy minden évben elegendő híresség parádézzon a vörös szőnyegen. Erről idén rögtön a nyitófilmmel, a Coen testvérek Ave, Cézár!-jával (hazai premier: február 25.) gondoskodtak, amelyben George Clooney, Josh Brolin, Scarlett Johansson, Tilda Swinton, Channing Tatum, Ralph Fiennes és Jonah Hill is szerepel – többségük minden bizonnyal ott vonul majd kikenve 11-én este, a premieren. De előbb megmutatják magukat a sajtótájékoztatón is, ahol biztosak lehetünk benne, hogy Clooney vicceseket fog mondani, hiszen mindig vicceseket mond.



Két kokós zsaru

A fekete humor ír mesterének, Martin McDonagh drámaíró-rendezőnek a bátyja, John Michael McDonagh csak öt éve csinálta meg első egész estés filmjét, A guardistát, aztán 2014-ben a Kálváriát; mindkettő sötét és szuper volt. A War on Everyone még kattantabbnak tűnik: Alexander Skarsgard és Michael Pena két törvényt abszolúte nem tisztelő zsarut alakít Új-Mexikóban, akiket a sors összehoz egy angol lorddal, és ez, ha egyáltalán lehetséges, még kaotikusabbá teszi a mindennapjaikat. A fesztivál a „keserű, hiperaktív, tragikomikus” jelzőket ragasztotta a filmre, ami szerintünk eléggé biztatóan hangzik.


Michael Pena és Alexander Skarsgard a War on Everyone-ban


Fliegauf Bence visszatérése

Négy éve Fliegauf Ezüst Medvét nyert a Berlinalén a Csak a széllel, idén Liliom ösvény című következő nagyjátékfilmjével a Forum nevű szekcióban szerepel. Nem vagyunk meglepve, hogy a fesztiválnak ebbe a rendhagyó filmeket is befogadó válogatásába került az alkotás: a Liliom ösvény kissé látomásos, elemelt fogalmazásmódjával valahol a hagyományos mozifilm és a kísérleti film közt lavíroz. Stefanovics Angéla egy egyedülálló anyát alakít, aki kisfiának (Sótonyi Bálint) mesél sötét, titokzatos történeteket, miközben saját anyja halálával próbál megbirkózni. Nem számítunk arra, hogy tömegek fogják ünnepelni ezt a furcsa kis filmet, de bizonyára lesz, akinél betalál majd a szülő-gyerek viszony boncolgatása.


Liliom ösvény


Paraarc-utánpótlás

Az erős atmoszférájú, baljós filmeket készítő Jeff Nichols (Fegyverek és emberek, Mud) még sosem dolgozott Michael Shannon nélkül. A színész a Take Shelterben is szuper volt a családját védelmezni próbáló paraapaként, az idei versenyprogramban szereplő Midnight Specialben pedig különleges képességekkel bíró kisfiát akarja eltüntetni a hatóságok és egyéb gonosz alakok szeme elől. Úgy fest, Joel Edgerton és Kirsten Dunst segít neki, Adam Driver viszont láthatóan átvette a stafétabotot, és most ő szállítja a parát – ha nem is annyira nyugtalanító figura, mint az új Star Warsban. És itt van még Sam Shepard is, tehát nagy baj már nem lehet.



A legtermékenyebb filmes

Most kivételesen nem James Francóra gondolunk, aki idén meglepő módon egyetlen filmmel képviselteti csak magát a fesztiválon (arról majd később), hanem a dokumentumfilmes Alex Gibney-re (Szcientológia, avagy a hit börtöne), aki olyan gyorsan termeli a filmeket, hogy az IMDb sem tud lépést tartani vele. A versenyprogramban mutatják be legújabb rendezését, a Zero Dayst, ami egy – hivatalosan letagadott – Amerika és Izrael által megrendelt, Irán ellen szánt, egy egész országot megbénítani képes számítógépes vírus kifejlesztésének következményeit tárja fel.



Idén tizedszer rendezik meg a fesztiválon Culinary Cinema-programot, amiben gasztronómiai témájú filmeket mutatnak be, és Gibney ide is befért a főzés történetét feldolgozó, a négy elem köré csoportosított, Cooked című sorozatának két epizódjával (Tűz és Levegő). A teljes sorozat egyébként a Netflixen is látható 19-étől. És még nincs vége, mert Gibney egy beszélgetésen is részt vesz, ahol természetesen a tényfeltáró dokumentumfilmek készítéséről fog mesélni.


Isabelle Huppert boldogtalan

Mia Hansen-Love rendezte a közelmúlt egyik legalulértékeltebb filmjét, az Edent, és a korábbi munkái is meglehetősen jók voltak (Gyermekeim apja, Viszlát, első szerelem) úgyhogy nagy reményeket fűzünk L'avenir (angolul: Things to Come) című új filmjéhez is, pláne, hogy a mindig csodás Isabelle Huppert játssza a főszerepét. Egy gimnáziumi filozófiatanárt alakít, akit elhagy a férje egy másik nőért, neki pedig át kell értékelnie az életét. Hansen-Love ezt jó eséllyel pont megfelelő, könnyed empátiával fogja ábrázolni.


L'avenir

Isabelle Huppert és Roman Kolinka


Értelmiségi hippik nyavalygása

Mint az köztudott, a tavalyi év legjobb filmje Thomas Vinterberg Távol a világ zajától című megható Thomas Hardy-adaptációja volt. A Dogma-mozgalommal híressé vált dán filmes új munkája valószínűleg homlokegyenest különböző, de benne pont azt szeretjük, hogy bár nincs igazán jellemző rendezői kézjegye, sosem unalmas, amit csinál. A kommuna (Kollektivet) a 70-es években játszódik, középpontjában egy házaspár (Ulrich Thomsen és Trine Dyrholm – mindketten szerepeltek Vinterbeg Születésnapjában is) áll, akik örökölnek egy nagy vidéki házat, és úgy döntenek, kommunát alapítanak benne. Persze kiderül, hogy az együttélés nem megy simán, különösen, amikor az egyetemi professzor férj beleszeret az egyik tanítványába. Igaz, hogy mindez eléggé hasonlónak hangzik Lukas Moodysson Együttjéhez, de mivel a film Vinterberg saját gyerekkori élményei alapján készült, reméljük, eléggé személyes lesz. Itthon április végén mutatják be.



Mégis mi lett Madonna táncosaival?

Alex Gibney-vel távolról sem merítettük ki a dokumentumfilmes témát: a fesztivál különböző szekcióiban elszórva összesen 77 dokumentumfilmet mutatnak be, és arra jutottunk, hogy a Zero Daysen felül minimum hármat muszáj lesz még megnézni. Az Uncle Howard a 80-as évek New Yorkjának művészeti és melegszcénáját mutatja be sajátos, intim nézőpontból: a '89-ben AIDS-ben meghalt filmes, Howard Brookner unokaöccse ásott elő a nagybátyja által készített, korábban sosem látott felvételeket, és ezekre fűzte fel a filmet. William S. Burroughstól kezdve Jim Jarmuschig mindenki felbukkan.


Stike a Pose

Strike a Pose


A Strike a Pose-ban hat háttértáncos emlékszik vissza Madonna '90-es, Blond Ambition-turnéjára, ami személyes drámákhoz és pereskedéshez is vezetett anno – az egyik meleg táncosfiú perelte be Madonnát, mert a turnéról készült filmben akarata ellenére nyilvánosságra került a homoszexualitása. A Mapplethorpe: Look at the Pictures a Mély torok mélyént is jegyző alkotópáros portréfilmje Robert Mapplethorpe fotósról. Felhasználtak hozzá most napvilágra került egykori interjúkat a művésszel és mai visszaemlékezéseket is – érdekes módon, úgy tűnik, a Mapplethorpe életében fontos szerepet játszó Patti Smith nem szólal meg a filmben, talán pont azért, mert az alkotás állítólag kritikus hangot üt meg alanyával szemben.


Szerelmi háromszögben Ethan Hawke-kal

Rebecca Miller (aki egyébként Daniel Day-Lewis felesége) túl ritkán csinál filmet, a szintén Berlinben bemutatott Pippa Lee négy élete óta már hét év eltelt. Új filmje, a Maggie's Plan tulajdonképpen egy szerelmi-családi sokszög, amelyben vergődve Greta Gerwig, Ethan Hawke és Julianne Moore próbálják kitalálni, hogyan kellene élniük.


Maggie's Plan

Greta Gerwig és Ethan Hawke


Az év horrorfilmje

A Sundance-en már bemutatott Goatról egy kritikus azt írta, hogy a fesztivál legjobb horrorfilmje volt, annak ellenére, hogy hivatalosan nem ez a műfaji besorolása. Andrew Neel filmje ugyan fikciós, de azt a valós, aggasztó jelenséget mutatja be, hogy az amerikai egyetemek diákszövetségei hogyan termelik ki és erősítik meg az agresszív viselkedést olyan fiúknál, akik később fontos pozíciókat töltenek be a társadalomban. Lehet, hogy ez így kicsit szárazon hangzik, de azért, amikor a srácok üvöltenek, hogy „sir, yes, sir”, az üt. Ja, és ez az a film, amiben James Franco is felbukkan, aki egyébként az egyik producer is.


Goat

Ben Schnetzer a Goat című filmben


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!