Életünk legszebb napjára készültünk, de horrorrá vált a szülés

-

#masallapotot 2016 hashtaggel terjedtek az elmúlt hetekben a zömében elborzasztó magyar szüléstörténetek a Facebookon. A civil kezdeményezés mellett több művész, köztük Szabó T. Anna, Dragomán György és Rutkai Bori is kiállt, de szakmai szervezetek és a szülészorvosok egy része is nyílt levélben támogatta a változást. Szülés közben nyitva felejtett folyosói ajtó, hasba könyöklések, összezsúfolódott vajúdó nők az egyik oldalon, és perektől félő, felsőbb utasításokat követni kényszerülő szülészek a másikon. Mi a baj a magyar szülészettel, és miért érezhetik úgy kismamák, hogy a kórházban egy háborúba csöppentek?


Múlt vasárnap nagyjából háromszázan – zömében fiatal kisgyerekes családok – vettek részt a Rózsák Forradalma csoport Más állapotot a szülészetben címmel meghirdetett figyelemfelhívó sétáján Budapesten. Az alulról szerveződő civil kezdeményezés célja, hogy beszéljenek a nőket érő szülőszobai erőszakról: a baba megszületését hasba könyökléssel sürgető orvosokról vagy az indokolatlan császározásról és gátmetszésről, és legfőképpen a durva beszólásokról a szülőszobán. A fővárosi eseménnyel párhuzamosan Székesfehérváron, Szegeden és Debrecenben is megmozdulásokat szerveztek. Az elkövetkező hetekben az esemény szervezői több érdekérvényesítő szervezettel és az Emmi képviselőivel is tárgyalnak majd konkrét változtatási javaslataikról.


Miért pont a szülőszobában nincs hely az emberi jogoknak?

Közzétette: VS.hu – 2016. március 20.

Már hetekkel az esemény előtt több száz nő osztotta meg a Facebookon az őket ellátó egészségügyi szakembereknek címzett üzeneteit, sokan pedig egészen részletesen írtak saját rossz tapasztalataikról.


Bezzeg ha kért volna epidurált, most nem ordítana, hogy varrják

– idézi fel az egyik anya az őt ellátó ügyeletes szülésznő epés megjegyzését élete egyik legkiszolgáltatottabb pillanatában.


Roses Revolution/ Facebook


A budapesti felvonuláson egy olyan anyával beszélgettünk, aki otthon szerette volna megszülni első gyermekét. Mivel lassan haladt a szülés, a biztonság kedvéért bement a kórházba. Az ügyeletes orvos rögtön ráförmedt, hogy mit képzelt ezzel az otthon szüléssel, noha ezt már lehetővé teszi a törvény. Azonnal császármetszést akart, de Judit nem hagyta magát, és megvárta a saját orvosát. Ő megnyugtatta, hogy meg lehet még szülni ezt a gyereket, majd kérdés nélkül ránehezedett a hasára, és öt nyomással kinyomta helyette. A borzasztó első szülési élmény nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Judit később dúlává képezze magát. Az elmúlt években nők százait támogatta borogatással, masszírozással vagy csak bátorítással kórházi vajúdásuk alatt.

Legalább egy segítő személy jelenlétét a vajúdás során az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is ajánlja. Nemzetközi statisztikáik alapján sokkal kisebb a szülési komplikációk aránya, ha a nő érzelmi támogatást kap a fájdalmak közepette. Judit szerint az egészségügyi dolgozók jelenlegi túlterheltsége mellett ez nem várható el egy ügyeletes szülésznőtől, akinek gyakran tizenöt vajúdó nő szülési folyamatát kell párhuzamosan szemmel tartania.

A budapesti felvonuláson sok apa is részt vett, többen transzparenst is vittek a kezükben. Egyikük azt mesélte, hogy a baba megérkezése után még hosszú hónapokig rányomta a bélyegét párkapcsolatukra felesége rossz szülésélménye:

„Életünk legszebb napjára készültünk, és egy horrorrá vált. A túlzsúfoltság miatt a vajúdás nagy részében nem lehettem a feleségem mellett, majd amikor végre bejutottam hozzá, a szülésznő halálra rémisztett. Azt mondta, hogy túl sokáig maradt benn a baba, már fekete a magzatvíz, és azonnal életmentő császár kell. Azt hittem, hogy egyszerre fogom elveszíteni a feleségemet és a gyerekemet.”


Roses Revolution/ Facebook


Utólag kiderült, hogy egy hidegfront miatt sokan szültek egyszerre a budapesti kórház szülészeti osztályán, ezért Zoli felesége nem jutott időben szülőágyhoz és orvoshoz. A szülésznő később elmondta nekik, hogy kedvezőbb körülmények között valószínűleg elkerülhető lett volna a császármetszés. A műtét után elvitték a babát, és arra hivatkozva, hogy 11-től reggel 8-ig zárva van a csecsemőosztály, még tizenhárom órán át nem tudtak semmit első gyerekükről.

A traumatikus élmény után Zoli még hónapokig pszichológushoz járt a feleségével. Három évnek kellett eltelnie, hogy merjenek második babával próbálkozni, de ahogy Zoli felesége meséli, már most görcsbe rándul a gyomra, ha a szülésre gondol. Részben ennek tudja be, hogy még mindig nem akar megfoganni a második baba, több vetélése is volt már. Ráadásul egy császármetszés után Anna szerint gyakorlatilag nyomozni kell olyan orvos után, aki hajlandó neki megadni az esélyét, hogy normál úton próbálja megszülni második gyerekét.

„A szülés előtt azt gondoltam, hogy mi történhet? Bemegyek a kórházba, és megszülöm a gyerekem, ahogy az anyám is tette. A kórházban pedig azzal szembesültem, hogy gyakorlatilag egy háborúba csöppentem, és egyfolytában csatáznom kell, a jogaimat hangoztatni és fenyegetőzni a nővéreknek” – emlékszik vissza Anna a kórházi állapotokra. Azt mondja, már az felér egy fél gyógyulással, hogy ezen az eseményen beszélhet a történtekről más anyukákkal.

Az esemény egyik civil szervezője szerint nagy dolog, hogy ennyi nő legyőzte saját szégyenérzetét, és az utánuk jövő nők érdekében nyíltan beszéltek szülőszobai megaláztatásaikról.


Asszonysors, a lényeg, hogy egészséges, a többit majd elfelejted.

Pálma szerint leggyakrabban így vigasztalja a környezete a traumatikus szülésélményen átesett anyukákat. Pedig a felejtés és feldolgozás nem ilyen egyszerű, és rengeteg nőnek szüksége lenne a szülés után pszichés segítségnyújtásra. Erre jó példa a tavaly szeptemberben elindult telefonsegély vonal, az EMMA is, amelyet folyamatosan bombáznak a rossz szülésélményen átesett nők. Pálma tapasztalatai szerint a legtöbb telefonáló csak el akarja valakinek mondani a fájdalmát, de sokan érdeklődnek konkrét információk után is a jogaikkal és panaszlehetőségeikkel kapcsolatban.


Roses Revolution/ Facebook


Egy másik kismama, akivel a fővárosi felvonuláson beszélgettünk, például azt kifogásolta, hogy egy tucat orvostanhallgató kísérte végig első szülését. Ők kötötték be az infúziót neki, monitorozták a baba szívhangját, és nézték a tágulását. Úgy élte meg, mintha kísérleteztek volna rajta. Mindez a megkérdezése nélkül történt, és bár utólag már tisztában van vele, hogy nem lett volna köteles elfogadni a jelenlétüket, annyira váratlanul érte a helyzet, amire senki sem készítette fel, és olyan elesettnek érezte magát, hogy nem mert tiltakozni az orvosánál.

Dr. Várady Erzsébet újszülöttgyógyász szerint a fentihez hasonló emberi figyelmetlenségek nagy részben abból adódnak, hogy itthon még mindig a fölé-alárendeltségi viszony jellemzi az orvos és a szülő nő kapcsolatát.

„Már a »levezetem a szülést« kifejezés is félrevezető. Egy szülést nem levezetni kell, hanem segíteni a nőt abban, hogy meg tudja szülni a gyerekét. Csak ehhez inkább várni, mint sürgetni kell, amire nem minden férfi képes. Ahhoz pedig már extra rugalmas szemlélet kell, hogy egy szülészorvos a maga kényelmét a nő komfortja elé helyezze. Például hogy ha a nő négykézláb tud hatékonyan erőt kifejteni, akkor adott esetben alá feküdve segítse a szülést” – mondja Erzsébet, aki a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság tagjaként rendszeresen ellenőrzi a bababarát címre pályázó kórházak szülészeti és csecsemőosztályait. Itthon jelenleg 18 ilyen minősítéssel rendelkező kórház működik, közülük Budapesten csak egy, a Szent István Kórház szülészeti osztálya felel meg a WBO ajánlása alapján támasztott kritériumoknak. Ezek között olyan szempontok szerepelnek, mint hogy ha a kisbaba és az anyuka is egészséges, akkor a szülés után biztosítsák nekik a háborítatlan első közös órát (aranyórát), vagy hogy segítsék a kisbaba mellre helyezését a szülés után, és három óránál hosszabb időre soha ne válasszák el az édesanyjától.


Roses Revolution/ Facebook


Nem arról van szó, hogy gonosz orvosok, szülésznők vannak az egyik oldalon, és traumatizált, sokkos nők a másikon. Erre a budapesti esemény szervezői is próbálták felhívni a figyelmet egy pozitív kórházi szüléstörténet felolvasásával. A Más állapotot a szülészetben kezdeményezést mások mellett több szülészeti osztály főorvosa is nyílt levéllel támogatta. A Szent István Kórház egyik haladóbb szemléletéről ismert szülésze fel is szólalt az esemény végén, és azt kérte kollégáitól és az anyáktól, hogy ne hagyják a természetes szülés útjába állni a jogrendszert.

Dr. Újvári Attila szülész-nőgyógyász kérdésünkre elmondta, hogy a jelenlegi jogi szabályozás és finanszírozási rendszer az ő tevékenységét is kezdi ellehetetleníti. A Szent István Kórházban dolgozó orvos a természetes folyamatok kivárásának híve. Ha minden rendben halad, és nem indokolt, akkor nem sürgeti a szülést, mint mondja, a mostanában megszokottnál (átlag 12 órával számolt szülési idő) gyakran két és félszer több időt hagy a nőknek. Jók a biztonsági mutatói, népszerű a természetes szülésre vágyó kismamák körében, de ennek az az ára, hogy gyakran nem tud megfelelni a kórházban támasztott belső elvárásoknak.

„Minden időre megy, statisztikák vannak egy-egy osztályon belül, amit illik teljesíteni az orvosoknak. Eddig megbíztak bennem a feletteseim, de nemrégen vezetőváltás történt, és most más szakmai elveket erőltetnek. Ott tartok, hogy bármelyik pillanatban rá lehetek kényszerítve, hogy felálljak, mert szakmailag lehetetlen helyzetbe kerülök. Olyan dolgokat kellene megtennem szülés közben, amelyek mellé én szakmailag nem tudok odaállni, vagy pedig azt kockáztatom, hogy kirúgnak, ha nem tartom be a szabályokat” – mondta.

Újvári doktor szerint az a legnagyobb probléma, hogy a társadalom folyamatos, százszázalékos működést vár el egy orvostól, miközben ő is ember, aki hibázhat. Egy szakmai hibának azonban súlyos következményei vannak, Újvári doktor becslései szerint egy vesztes per akár 800 szülés árát is elviheti a kórháztól, amivel egy orvos gyakorlatilag osztálya működését és kollégái állását sodorja veszélybe, ha szakmailag rosszul mér fel egy helyzetet. Ezért aztán minden orvos a kockázat minimalizálására törekszik.


Roses Revolution/ Facebook


A WHO felmérése szerint az esetek 10-15%-ában lenne csak szükség például császármetszésre, ezzel szemben a fejlett nyugati országokban 30-50% a császármetszések aránya. Várady Erzsébet szerint ebben vannak kényelmi és jogi szempontok is. Több évtizedes szülészeti intézményekben eltöltött praktizálása során azt látta, hogy szülész kollégái sokszor megkönnyebbülten felsóhajtottak, ha egy kismama magától kért császármetszést. Ilyen esetben a legtöbb szülész már csak azért sem utasítja el az anya kérését, mert ha a szülés alatt komplikációk lépnek fel, akkor az orvost akár be is perelheti az anya arra hivatkozva, hogy ő korábban jelezte a félelmeit.

Várady Erzsébet szerint megfelelő vérmérséklet, nagyon jó stressztűrő képesség és komoly szakmai tapasztalat kell ahhoz, hogy egy szülész a fenyegető jogi környezettel és a gyorsabb szülésre csábító gyógyszeres beavatkozásokkal dacolva hagyjon természetes úton haladni egy szülést. Minden nő leadhat egy szülési tervet, amely tartalmazza például, ha valaki gátvédelemmel szeretne szülni. A tervet azonban szülés közben akármikor felülírhatják a szakmai szempontok vagy egy nem várt komplikáció, így a szülő nő csak abban bízhat, hogy orvosa a lehetőségek határáig igyekszik betartani kéréseit.

Hiába nem szeretett volna egy nő gátmetszést, kötelező elvégezni például, ha szülés közben elakad a baba válla. Egy megfelelően empatikus orvos Várady Erzsébet szerint ilyen esetben ezt elmondja az anyának, aki nagy valószínűséggel szintén kisbabája életét fogja előbbre valónak tartani ebben a helyzetben, viszont nem érzi úgy, hogy a megkérdezése nélkül, a kérését semmibe véve döntöttek a feje felett.


Roses Revolution/ Facebook