Eddig migránssimogató voltam, most meg rasszista lettem

Forrás: Balogh Boglárka

-

A Jezebel dühödt kirohanása után több külföldi oldal is felkapta Balogh Boglárka veszélyeztetett afrikai törzsekről szóló fotósorozatát. A magyar újságírónő meglepődött, de továbbra is büszke a projektjére.


A Gawker-blogbirodalom egyik legnépszerűbb oldalán, a feminista Jezebel blogon megjelent cikkben, továbbá más amerikai oldalakon is keményen nekitámadtak a magyar újságírónőnek, amiért szerintük egy rasszista fotósorozattal próbálta felhívni a figyelmet néhány veszélyeztetett afrikai törzsre.

Mivel ritkán kavar magyar művészeti projekt ilyen internetes vihart, megkérdeztük Balogh Boglárkát, ő mit gondol erről:

„Csak ma délelőtt hívták fel a figyelmemet a Jezebelen megjelent cikkre, és nagyon meglepődtem, hogy ennek hatására ilyen indulatokat váltott ki ez a fotósorozat. A fent említett véleményt író hölgyről azért azt sajnos tudni kell, hogy a kellemetlen szájízű cikkeken kívül nem sok mindent tud felmutatni, és saját olvasói nem egyszer titulálják egy idióta, frusztrált embernek. Kerestek már azóta az amerikai Cosmopolitantől és a Buzzfeedtől is, hogy magyarázzam meg ezt a projektet. Utóbbi vezető szerkesztője valóban érdekesnek tartotta az ötletemet, de a Facebookon megjelenő, tegnap óta kapott tizenöt angol nyelvű privát üzenetem egyértelműen azt mutatja, hogy Amerikában egyes körökben egyáltalán nem népszerű a téma. Azt gondolom, egy kicsit meredek, hogy ennek ekkora feneket kerítettek a tengerentúlon, de leginkább csak nevetek az emberi korlátoltságon és azon, hogy manapság az eladhatóság érdekében mindenbe politikai szálakat kell fűzni."

A kritikák ismeretében sem csinálnád másként a projektet?

Ez egy művészi munka, ami a jelek szerint túlságosan is jól sikerült, de én továbbra is azt gondolom, hogy érdekes ötlet volt, egy igen jól sikerült a kivitelezéssel. Azoknak a személyeknek a negatív kommentjeivel foglalkoznék csak szívesen, akik maguk is több hónapot önkéntes munkával töltenek akár itthon, akár Déván, Böjte Csaba atya árvaházában vagy harmadik világbeli országokban, ahogy azt én tettem, teszem, de tőlük még ilyen visszajelzések nem érkeztek. Engem a legjobb szándék vezérelt, éppen ezért magyarázkodni sem szeretnék kommentekben, annál is inkább, mert jövő héten utazom megint négy hónapra Afrikába.

A feketének maszkírozott fehér emberekre azért elég sokan érzékenyek.

Nyolc éve foglalkozom női és emberi jogvédelmi témákkal, írtam számos cikket a National Geographicnek, rengeteg országban jártam Afrikától Ázsián át Latin-Amerikáig, és sosem volt semmi problémám senkivel. Az Egyesült Államokban nem jártam, de nem is vonz egyáltalán, és ahogy néztem, főleg amerikai fehérek háborodtak fel a projektünkön, ami elég sok mindent meg is magyaráz. Szerintem, ha itthon csináltam volna ugyanezt a sorozatot jellegzetes roma nőkkel, akkor senki sem nevezett volna rasszistának, pont ellenkezőleg. De egész biztos nem háborodnak fel egy olyan művészeti projekten, ami tényleg a figyelemfelhívásról és segítségnyújtásról szól.

Honnét jött az ötlet ehhez a projekthez?

Esther Honig amerikai újságírónő projektjéből, amelynek keretében 25 ország grafikusainak kellett a saját országuk számára a legvonzóbbá photoshoppolni az ő arcképét, és amely megmutatta, mennyire eltérő országonként a szépségideál. Ott például nem emlékszem, hogy bárki is felháborodott volna, amiért argentin vagy marokkói nővé retusáltak át egy fehér amerikait.

Meglepődtél ezek szerint, hogy ezt külföldön sértőnek találták?

Az egészben az a legviccesebb, hogy amikor itthon még korábban lehozták pár helyen a képeket, akkor például a 24.hu kommentelői migránssimogatónak neveztek (foglalkoztam korábban a Máltára érkező menekültekkel), meg liberális vegán-leszbikusnak, aki a fehérek között nem érzi jól magát, most meg a másik oldal talált meg, szóval tényleg két tűz közé kerültem. Most még nem is tudom eldönteni, hogy örüljek-e ennek a hirtelen jött ingyenreklámnak, vagy sem.

Nem is fogsz válaszolni a bírálatokra?

Kérdeztem a BoredPanda szerkesztőit, hogy levegyem-e onnan a felháborodás miatt a fotókat (innen vette át a többi amerikai blog is, és mára a tízszeresére nőtt a nézettségük), de ők egyértelműen mellém álltak, és azt tanácsolták, hogy mindenképpen tartsam fenn azokat, inkább egy bejegyzésben válaszoljak a kommentekre. (A BoredPanda-posztot Balogh azóta levette, és egy rövid üzenet olvasható a helyén tőle – a szerk.) Én viszont azt nem szerettem volna, hogy minden kifogásra válaszolgassak. Pláne olyanoknak, akik nem is feketék. Az, hogy figyelünk egymásra és a környezetünkre, nyitottak vagyunk egy tőlünk idegen dolog megértésére, vagy segítünk másokon, nem tevékenység, hanem életszemlélet kérdése. Aki ezt nem érti, azt csak sajnálni tudom.