Akit elgázolt egy gyorsvonat

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Káposzta Ferenc 1990-ben szenvedett balesetet, melyben három végtagja odalett. 25 éve él mindössze egy jobb kézzel, mégis kiegyensúlyozottabb az átlagnál. Egy szomorkás-derűs portré a karácsondi kisbirtokosról.


Pokoli lelkiereje lehet az embernek. Káposzta Ferenc erre a bizonyíték. Ülünk Karácsondon, a Vasút utca legzöldebb házában, hatalmas tisztaságban Káposzta Ferenccel, akinek a gyorsvonat három végtagját is levágta.

Káposzta Ferenc nincs letörve, jókedvűen meséli, hogy volt akkor, amikor még megvoltak a lábai és a bal keze. „Nagyszüleim lovakkal foglalkoztak, fuvaroztak, imádtam a lovaik között forgolódni.” Több volt ez egyszerű állatszeretetnél, Ferenc kilencéves sem volt még, amikor Lenke nevű lovát kocsi elé fogta, és kihajtott a határba.


Káposzta Ferenc igyekszik önállóan élni.


Tudta, bárhogy is alakuljon az élete, azt állatok közelében akarja tölteni. Az általános iskola után Mátrafüredre jelentkezett az erdészeti szakképzőbe. Végig ösztöndíjasként három év alatt erdészeti szakmunkásként végzett, majd elment Gyöngyösre egy fűrészüzembe dolgozni. Ott is fa az alapanyag, akár az erdőben.

Egy évet dolgozott az üzemben, amikor behívták katonának. Mivel volt tapasztalata az erdészeti nehézgépekkel, egy harckocsizó alakulathoz osztották be. Alig tette le a katonai esküt, amikor rendkívüli eltávot kapott a szakasz. 1990 szeptemberében járunk, az önkormányzati választások első fordulójára készülődött az ország, a kiskatonákat is hazaengedték voksolni.


Eltávozás előtti napokban alig aludtunk, éjszakai harcászaton voltunk. De azért elmentem egy katonatársamhoz Hatvanba.

Káposzta Ferenc túl volt a bemutatkozó látogatáson, elégedetten és fáradtan szállt fel a hazafelé induló vonatra. Még szólt is a kalauznak, hogy ha elpilledne, ugyan, keltse már fel egy megállóval Karácsond előtt. Többre nem emlékszik.

Hogy utána mi történt, azt a rendőrségi vizsgálat sem tudta pontosan megállapítani. A nyomozás adatai szerint Káposzta Ferencet nem keltette fel a kalauz, sem Karácsond előtt, sem később. Így az alvó férfi elutazott a füzesabonyi végállomásig, majd onnan vissza, és ismét túlment a faluján, amikor Vámosgyörk után nem sokkal valahogy kikerült a vonatból.

Esett, ugrott vagy lökték? Máig nem tudni, a rendőrség – akik alkoholt nem találtak Ferenc vérében – az utóbbit gyanította, de tettest nem tudtak hozzá keríteni. Igaz, ha lenne sem segítene már a férfin. Az akkor 18 éves fiatal a sínekre zuhant, és a szemből érkező gyorsvonat fékezés nélkül elgázolta. Szemtanú nem volt, talán fél óra is eltelt, mire egy tolató mozdony vezetője észrevette a darabokban lévő fiút.

Vasutasok, rendőrök, mentők jöttek, már majdnem takarták le Ferencet, aki megszólalt, hogy fázik. Az egyik segítő rosszul is lett a „feltámadástól”, Káposzta Ferenccel pedig rohant a mentő a hatvani kórházba. Az intenzív osztályon ellátták a fején lévő sérülését, és befejezték a vonat által megkezdett amputációt.


Erdészeti szakmunkásnak tanult.


Igyekeztek minél hosszabb combot hagyni, de egy fertőzés miatt végül háromszor kellett továbbvágni Ferenc bal lábának csonkját. A kiskatonát napokig altatták, majd kikerült az intenzívről a baleseti sebészetre. Ott katéter helyett már illett kacsát használni.

A férfi bal kézzel kezdett volna a művelethez, akkor tudatosult benne, hogy nincs mivel odanyúlni, nincs bal keze. Ezután jobbal hajtotta fel a takarót, így szembesült azzal, hogy mindkét lába odalett. 19 éves korára egy keze maradt csupán.


Bevonuláskor megmértek, 178 centi voltam. Most 102 centi vagyok.

Katonaként szenvedett balesetet, járt a jobb ellátás, ezért továbbvitték Budapestre, a Honvédkórházba. Plasztikázták a combjait, hogy legyen esélye protézisre, miközben tömegével érkeztek a látogatók. Azt mondja, annyian jöttek, hogy ideje sem volt belegondolni a veszteségeibe. Aztán a Honvédban szalmonellazárlatot vezettek be, így két hétig nem fogadhatott senkit.

„Fájdalmaim nem voltak, sok csinos ápolónő vett körül. Hárommal közülük a mai napig tartom a kapcsolatot.” Káposzta Ferenc ekkor döntötte el, hogy egy végtaggal is meg kell próbálni az életet.


Akadálymentes gazdaság.


Mire átkerült Budakeszire, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, újra erős volt a lelke. „Ott annyit tornáztattak, hogy időm sem volt befelé fordulni. Szoktam is mondani, hogy a jó kedvemet a Honvédban, az erőnlétemet Budakeszin, az OORI központi tornatermében nyertem vissza.”

Megtanult egy kézzel kerekesszéket használni, abból átülni, lépcsőn felmenni kerekesszék nélkül: megtanult újra élni. Könnyebb volt, hogy Budakeszin is voltak rehabilitációs szakemberek és sorstársak, akik segítették Ferencet. A baleset utáni legnagyobb hullámvölgy mégis ekkor érte a férfit, mert lova, Lenke elpusztult.

Hazaengedték, ahol a család mellett rengeteg barát várta, akik segítettek a karácsondi ház és kert akadálymentesítésében. Káposzta Ferenc érezte, ilyen, ha valakit sokan szeretnek. Csak azt nem tudta, mihez kezdjen.

Egy családi barát, Tóth Jánosné Klárika segítségével kijutott egy svájci rehabilitációs klinikára. Rengeteg életvezetési tanácsot kapott, és két műlábat, ám kiderült, a bal combján olyan gyenge az izomzat, hogy nem bírta a protézist: segítség nélkül nem tudott járni velük, úgy pedig minek.


Káposzta Ferenc, Karácsond, Fogyatékkal élő

A legjobban a fizikai munka hiányzik


Mivel Ferenc gyerekkorától otthonosan mozgott a gazdaságban, a nagyapja úgy döntött, neki adja a birkáit, és innentől Ferenc legyen a családi gazdaság intézője.

„A mezőgazdaságban dolgozni nem éppen egy három végtagját vesztett férfinak való feladat, de én mégis ezt választottam, mert szeretem. És legjobb tudásom szerint művelem-műveltetem a földeket, tartom az állatokat – családi segítséggel. Menedzseri munkát végzek, de főnök nem vagyok. Az csak az indiánoknál van, és az állomáson.”

Mezőgazdasági kistermelőként dolgozni akkor is sok munkával jár, ha az ember családja és barátai végzik a betakarítást vagy terelik az állatokat. Káposzta Ferenc pedig telefonál, intézkedik, elad és vesz.


Káposzta Ferenc, Karácsond, Fogyatékkal élő

Kilenc birkával kezdte, mára nőtt a létszám.


A munka mellett a sport is része az életének, egy zánkai – kerekesszékeseknek szervezett – táborban kipróbálta a kosár- és kézilabdát, a teniszt, a Balatonban pedig egy speciális kajakkal is ment pár kört. Évekig Budapestre járt ülőröplabdázni egy olyan csapatba, ahol épek is játszottak.

2011 óta Hévízre jár a Hémoriba, a honvédség rehabilitációs intézetébe. Káposzta Ferenc úgy érzi, mintha a második otthona lenne. A hévízi orvosok, ápolók és gyógytornászok ugyanis évek óta szeretettel fogadják ott. Egy barátja pedig pár éve egy tiszteletbeli orvosi oklevelet is csináltatott Ferencnek, mondván, annyi időt töltött egészségügyi intézményekben, hogy kijárta a 16 szemesztert, lassan már orvossá válik maga is.

„Csak annyit kértem, úgy fogalmazzák meg a diplomát, nehogy vissza kelljen adni, mint Schmitt Pálnak” – kacag Káposzta Ferenc a szobájában, melynek fala tele van poszterekkel. Mindegyiken lovak vannak.


Káposzta Ferenc, Karácsond, Fogyatékkal élő

Balesete óta kétszer ült lovon.


Ha nem lett volna a baleset, ma birkák helyett lovakat tartanék. Csak a lovakhoz nagy türelem kell. Mint mindenhez az életben.

Vallja, hogy nyitni kell a világ felé, és a sérülteknek – ahogy ő nevezi sorstársait – is önállósodni kell, mert a szülők nem lesznek mindig kéznél. Ferencet is segítik idős szülei, édesanyja a baleset pillanatában kilépett a munkahelyéről, hogy mindig a fia mellett legyen. „Nekik talán még nehezebb mindezt feldolgozni” – mondja a férfi, akinek jobb kezét gyakran kell borogatni, hiszen mindent azzal csinál, hatalmas a megterhelés.


Káposzta Ferenc, Karácsond, Fogyatékkal élő

Golfautóval a földekre.


Kapott egy elektromos kerekesszéket, amellyel a falun belüli dolgait intézi, a hosszabb utakra pedig egy golfautót, amelyen a segítőket viszi ki bálázáskor a földre. Egy töltéssel akár negyven kilométert is elmehet.

Karácsond polgármestere, Földi Csaba tavaly decemberben bejelentkezett Ferencnél, hogy lenne egy kitüntetés, amit neki szánnak, elfogadja-e. Az „Aki soha nem adja fel” díjat az kaphatja, aki példát mutat a közösségnek. Ferenc a habitusával járó komolysággal emlékezik: „Majdnem földbe gyökerezett a lábam, mikor megtudtam.”

A díja mellett Káposzta Ferencnek saját szentháromsága van: az akarat, a kitartás és a barátai. „Nem szabad az embernek elhagyni magát, próbálni kell az életben megtalálni azt a jót, ami előrevisz. Örülni kell az életnek, és mindenhonnan összeszedni a pozitívumokat” – mondja a férfi, akit egy gyorsvonat sem tudott legyőzni.