Törökország röhögve felmoshatja a padlót Európával

Fotó: AFP / STRINGER

-

Történelmi tabukat döntögetni, emberi jogokról tárgyalni, miközben éppen szétverik azokat – nagyokat kell nyelniük az EU-s kormányfőknek, ha nyélbe akarják ütni a megállapodást Törökországgal. Ráadásul a török követelések teljesítése közvetve Recep Tayyip Erdoğan autoriter törekvéseinek is komoly támogatást hozhat. Mindezek nélkül azonban nincs megoldása a menekültválságnak. Régen volt ekkora dilemmában Európa.


Valószínűleg rengeteg görög kapna a szívéhez, ha azt hallaná, hogy országa területére török rendőrök, határőrök lépnek, és ráadásul intézkednek is. Még annak ellenére is, hogy Alekszisz Ciprasz görög kormányfő akár történelminek is minősíthető látogatást tett néhány napja Izmirben, ahol török kollágájával, Ahmet Davutoğluval többek között egy közvetlen Thesszaloniki–Izmir-kompjárat indításáról, valamint egy, a két országot összekötő gyorsvasút megépítéséről is megállapodtak.

A történelmi sérelmeket azonban nehéz lesz begyógyítani a két ország között. Az ellenségeskedésnek sokáig olyan abszurd megnyilvánulásai is voltak, hogy – bár mindketten a NATO tagjai, azaz elvileg szövetségesek – a görög és a török haderőfejlesztés is alapvetően a másik ellen irányult. Az sem volt régen, amikor Tansu Ciller török kormányfő azt mondta a ciprusi görög közösséggel kapcsolatban: bármely vitás ügy esetén sose feledkezzenek meg arról, hogy a dél-török támaszpontokról tíz percen belül a sziget fölött vannak a légierő F-16-osai.

Ezért számít hát tabunak Görögországban, hogy török fegyveres, illetve hatósági személy lépjen az ország területére. Márpedig könnyen ez történhet heteken belül, ha az EU igent mond a török igényekre a megkötendő migrációs megállapodással kapcsolatban.


Mit szólnak a görögök?

Az egyik török kérés ugyanis – mint azt Selim Yenel brüsszeli török nagykövet az Euronewsnak adott interjújában elmondta – az, hogy török tisztviselők érkezzenek azokra a görög szigetekre, melyeken menekültek tartózkodnak. A menekülteket a megállapodás értelmében az EU visszaszállíthatja török területre. Az interjúban az „officier” kifejezést használják, ennek pontosításáért a budapesti török követséghez fordultunk, egyelőre nem válaszoltak.


Menekülttábor Törökországban: kit engednek tovább?


De koránt sem ez az egyetlen érzékeny és egyelőre nyitott kérdés a megállapodástervezettel kapcsolatban. Jelenleg Donald Tuskra, az Európai Tanács elnökére hárul a feladat, hogy a jövő hétig valami olyan kompromisszumos megoldást dolgozzon ki, amelyet a tagállamok és Törökország is el tud majd fogadni.

Erre egyelőre elég kevés esély látszik. Tusknak például azt is el kellene érnie, hogy a török kormány ismerje el Ciprust, vagy pedig Ciprus – és persze a másik 27 tagállam – nyelje le, hogy az EU úgy kezd csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, hogy az egy tagállamát nem tartja legitimnek.

A magát láthatóan abszolút nyeregben érző Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Ahmet Davutoğlu az első variációra biztosan nem lesz hajlandó, de a B terv is igencsak kérdéses. Igaz, ha már választani kellene, még mindig ennek lenne a nagyobb a realitása. A mértékadó Cyprus Mail például rezignált hangnemű vezércikkben jósolja, hogy „az EU úgyis lenyomja majd ezt a kis Ciprus torkán”.


Mit szól az EU?

Törökország öt csatlakozási-tárgyalási fejezet megnyitását kérte az EU-tól. Hogy melyeket, még pontosan nem tudni, de egy bizottsági forrásunk szerint van köztük emberi jogokkal foglalkozó is. Ez pedig igazi abszurd lenne, hiszen az EU-nak úgy kellene emberi jogokról tárgyalnia a török kormánnyal, hogy eközben az országban éppen ezek vannak nagyon komoly veszélyben. Már az is komoly hitelvesztést hozhat az EU és számos tagállama számára, hogy a török hatóságok éppen az EU-csúcs előtti napokban rohanták le a legnagyobb török napilap, az ellenzéki hangvételű Zaman szerkesztőségét, és vontak hatósági ellenőrzés alá egy független hírügynökséget.


Tusknak nagyon nehéz dolga lesz


Az EU részéről gyakorlatilag némi rosszallás volt csak a válasz, a német kormány részéről pedig még olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy nem akarnak mindenbe beleszólni. Egyedül Matteo Renzi olasz kormányfő mondta azt, hogy ilyen körülmények között menekültügyi megoldást sem tud támogatni.

A tárgyalási fejezetek megnyitása ráadásul azt is jelentené, hogy a 28-ak legalább abban egyetértenek, hogy támogatják a török EU-tagságot, hiszen csak ezen az alapon lehet beszélni a csatlakozás részleteiről. Ez szintén nehezen feloldható képletnek látszik, hiszen korábban többen is kinyilvánították, hogy nem akarják házon belül látni a törököket.


Mit szólnak a kurdok?

Ankara októberről június 1-jére hozná előre a vízumliberalizációt is. Davutoğlu többször is ígéretet tett, hogy felgyorsítják a feltételként előírt jogszabályok elfogadását, például a biometrikus adatokat tartalmazó útlevelek bevezetését. Első pillantásra túl nagy jelentősége nem látszik annak, hogy hosszú évek után négy hónappal korábban utazhatnak a törökök vízum nélkül az EU-ba: ez eleve csak a turistavízumra vonatkozik, munkát nem lehet vele vállalni legálisan sehol, ráadásul a vízum megszerzése azért eddig sem volt nehéz a legtöbb török számára, így joggal feltételezhetjük, hogy aki az EU-ban akart letelepedni, az már úgyis itt van.

Ez mind igaz, van azonban két kevésbé ismert tényező is. Egyrészt Kelet-Törökországban a hatóságok és a kurd fegyveres erők között kiújult harcok miatt már 250 ezren hagyták el otthonaikat, vagyis ennyi belső menekültje van a konfliktusnak. Közülük azért bőven lehetnek olyanok, akik így inkább az EU-t választják.

Másrészt Erdoğan régóta szeretné módosítani az ország alkotmányát, és elnöki rendszert bevezetni, így szűkítve tovább bármilyen ellenzéki erő befolyását. Ez úgy kapcsolódik a vízummentességhez, hogy a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) egymaga nem rendelkezik elég képviselővel a parlamentben a népszavazás kiírásához, de feltételezések szerint a háttérben keményen dolgozik azon, hogy a hiányzó 20-30 mandátumot valamelyik másik frakcióból átcsábítsa. Ha ez még tavasszal összejön, őszre kiírhatják a népszavazást, és ekkor egy már hatályba lépett vízummentesség még tovább növelheti a kormánypárt támogatottságát.


török-kurd összecsapás

Kelet-Törökországban egyre súlyosabb a konfliktus


A megállapodástervezet szerint Törökország annak fejében, hogy hajlandó visszafogadni az EU területére illegálisan érkezett menekülteket, minden ember után egy, már az ország területén élő migránst küldhet az unióba. Tegnapi cikkünkben azt írtuk, az unió tagállamai számára ebben az lehet vonzó, hogy utóbbiakat (reményeik szerint) már ők válogathatnák ki. Csakhogy egyes feltételezések szerint ezt a mechanizmust a török kormány arra is felhasználhatná, hogy főleg szíriai kurdokat küldjön Európába, így csökkentve a létszámukat a határai mentén.

A legegyszerűbbnek még mindig a megállapodás pénzügyi része tűnik: Ankara az eddigi 3 milliárd eurón felül (amire az EU korábban már igent mondott) 2018-ig több részletben még 3 milliárdot akar. Független becslések szerint a török kormány a szíriai polgárháború kitörése óta eddig 9 milliárd eurót költött a menekültek ellátására (itt olvashatják riportunkat egy kelet-törökországi menekülttáborról), így a kérés jogosnak tűnik.

Más kérdés, hogy a 28 uniós tagállam eddig mindössze 150 millió eurót volt képes összedobni, vagyis hiába kap egy elvi igent az újabb 3 milliárd euró, nem tudni, mikor lesz ebből pénz Ankarának.