Robbanásközelben a menekültellenes hisztéria

Fotó: AFP / PATRIK STOLLARZ

-

Németországban a menekülteket fogadó széles mosoly sokak arcáról lefagyott, és a kollektív félelem váltotta fel a Willkommenskulturként emlegetett befogadó légkört. Rendőrök és szociálpszichológusok figyelmeztetnek arra, hogy a feszültség és a hisztéria keveredése robbanásveszélyes lehet.


A lipcsei rendőrfőnök elég sötéten látja a helyzetet. Bernd Merbitz a Leipziger Volkszeitung című helyi lapnak adott interjút, és miután a rendőri állományának jelentős erőforrásait foglalták le mostanában a menekültközpontok elleni támadások – csak a múlt hétvégén öt befogadó állomást támadtak meg Szászországban –, nem finomkodott a szavakkal: pogromhangulatról beszélt, és arról, hogy nagyon aggódik:


Olyan helyzet felé tartunk, amelyben erőszakos hangulatkeltők szándékosan kihasználják az emberek félelmeit, hogy felkorbácsolják a menekültpolitika körüli hisztériát, és igazolják a menekültek elleni erőszakot.

Menekültek várják a regisztrációjukra


A múlt hétvége címszavakban: volt, ahol megpróbáltak felgyújtani egy épületet, volt, ahol házilag készített robbanószerkezettel próbálták meg a levegőbe röpíteni. Volt, ahol kövekkel dobálták meg az egyik menekültszállás ablakát, de szerencsére senki nem volt a szobákban. Egy felnőtt kísérő nélkül érkező gyerekeket elszállásoló központ mellett viszont sikerült a gyújtogatás.

A lipcsei rendőrök már a múlt hónapban ízelítőt kaptak a megnövekedett munkaterhekből: akkor mintegy 250 szélsőjobboldali tüntető robogott át a város egyik kerületén: betört ablakok, kisebb-nagyobb tüzek és öt sérült rendőr maradt utánuk.

A lipcsei rendőrfőnök szerint a kollégái egyre több agressziónak és stressznek vannak kitéve, és ez a „példa nélküli erőszak elfogadhatatlan.”


Szervezkednek

A szilveszteri kölni tömeges zaklatások után folyamatosan napirenden voltak a menekültek által elkövetett bűncselekmények a sajtóban, a közösségi médiában és természetesen a menekültellenes szélsőjobboldali pártok megmozdulásain. Legutóbb az a videofelvétel váltott ki hatalmas felháborodást, amelyet egy német férfi tett fel a Facebookra arról, hogy a müncheni metróban bevándorlónak kinéző fiatalok zaklatnak, fognak le idős németeket, és szólnak be nekik.


Két három évvel ezelőtt határozottan nagyobb biztonságban éreztem magam a hazámban, Németországban. Ti nem? Ez az egész ijesztő és szomorú. Egy-két millió idegennek biztonságot nyújtunk, ami nagyon szép és felelős dolog. Kevésbé szép azonban az, hogy ezzel a saját biztonságunk ez nagy részét elveszítjük, ahogy a legfrissebb események mutatják Európa-szerte

– írta ki a Facebookra a videó készítője.

Ezek a nagy nyilvánosságot kapó és nagy visszhangot kiváltó események komoly muníciót adnak a szélsőséges pártok vezetőinek. Nem véletlen, hogy a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) elnöke, Frauke Petry nem hagyta ki a ziccert, és egy interjúban arról beszélt, hogy a német rendőröknek szükség esetén fegyverrel kell megakadályozniuk az illegális határátlépést.


Hogy mennyiben lehet megakadályozni a szilveszterihez hasonló támadásokat, arra a napokban fény derülhet. Kölnben ugyanis most rendezik a karnevált, és ez a várossal egyidős hagyomány évente egymillió turistát vonz. Alig egy hónappal a szilveszteri zaklatások után azonban legalább kétezer rendőr is csatlakozik az ünneplő tömeghez. A rendőri jelenlét sem tölti el azonban elégedettséggel azokat az önjelölt polgárőröket, akik egyre több német településen akarják feltartóztatni a jelenlétükkel a „menekültek által gerjesztett bűnözési hullámot”.

Kölnben már a múlt hónapban bizonygatták, hogy ők majd megtisztítják a város utcáit az erőszaktól. A Facebookon meg is szervezték az embervadászatot – tényleg így nevezték el: Menschenjagd –, aminek az lett az eredménye, hogy mintegy húsz férfi támadt rá hat pakisztánira, nyolcan pedig egy szíriai menekültet néztek ki maguknak pár nappal a szilveszteri tömeges zaklatások után. A Facebook egyébként kifejezetten termékeny terepe az önvédelmi mozgolódásoknak. A Düsseldorf megvédését célul kitűző csoportnak például már 14 ezer tagja van. Az Egy mindenkiért, mindenki egyért – Düsseldorf figyel elnevezésű zárt csoportot a leírás alapján azért hozták létre, hogy a várost biztonságossá tegyék „a hölgyeink számára”.


Biztonsági pont nőknek Kölnben. Nem akarják, hogy megismétlődjön a szilveszter


Kit kell utálni?

A félelemmel átitatott közhangulat – és Köln után sok német településre ez volt jellemző – általában egyszerű magyarázatokba hajszolja az embereket. A Deutsche Welle egyik helyzetelemzése például Angela Merkel népszerűségvesztését sem a kancellár menekültpolitikájának, hanem a németek kollektív félelemérzetének a számlájára írja. (Egy friss felmérés szerint a németek mindössze 44 százaléka szavazna Merkelre, ha most lennének a választások. Tavaly áprilisban ez az arány 75 százalék volt, de még decemberben, a kölni események előtt is megugrotta a kancellár az 58 százalékot.)

„Németország a kollektív félelem küszöbén áll most, és amikor ez történik, az agyunk megpróbálja elkerülni vagy megváltoztatni ezt a félelmet. Néhányan úgy döntenek, hogy nem mennek ki az utcára esténként, mások követelni kezdik, hogy a kancellár mondjon le” – világította meg az emberek reakcióját a Marburg Egyetem professzora, Ulrich Wagner. A szociálpszichológus szerint különösen krízishelyzetben az emberek az egyszerű válaszokat keresik: „A helyzet komplexitásának a mérlegelése helyett a tömeg inkább egy bűnbakot keres – ez lehet egy vezető, mint Merkel, vagy egy csoport, mint a menekültek. És amint a tömeg meg van győződve a bűnösségükről, ezeknek a bűnbakoknak menniük kell.”


Job Center for migrants in Berlin


A menekültek esetében a képet árnyalja még egy szociálpszichológiai adalék, amelyre Steve Reicher világított rá a Deutsche Wellének. Ez nem más, mint a bevándorlókhoz kapcsolt évszázados fantáziák. „Ha a 19. századi gyarmatosító nézeteket vesszük, minden kultúrában éltek erős elképzelések a behatoló, veszélyes, szexuálisan túlfűtött és buja bevándorlóról. És pont ezt az ijesztő képet idézték fel a szilveszteri kölni történések”. A kollektív elképzelések és nézetek pedig könnyen és gyorsan átalakulhatnak. Amikor az emberek szembesültek a hároméves szíriai kisfiú, Aylan Kurdi holttestének a képével a tengerparton, a gyereket látták benne, és nem a menekültet. A támadások után viszont már „veszélyként, arctalan hordaként tekintenek a menekültekre”. Ez a kép pedig nagyban befolyásolja azt, hogy az emberek mit éreznek és mit gondolnak.

Ulrich Wagner szerint a most kialakult hisztéria megteremti az erőszak nagyon is valós lehetőségét. A szociálpszichológus Németország 20. századi történelméhez visszanyúlva azt állítja, hogy az akkori tömegtüntetések, kisebbségek ellen elkövetett pogromok és háborús bűnök emlékéből kiindulva komoly aggodalomra adnak okot a mostani fejlemények: „Az országunk történelme azt is jelenti, hogy a szövetségi kormány sajátos kihívással áll szemben”.