Hogyan bukott el a Bush-dinasztia?

Fotó: GETTY IMAGES NORTH AMERICA / SPENCER PLATT

-

Az Egyesült Államok egyik leghatalmasabb politikai dinasztiája hivatalosan is elbukott, miután a dél-karolinai csúfos vereség után Jeb Bush bejelentette, hogy kiszáll az elnökjelöltségért folyó versenyből. Mi vezetett az abszolút befutónak tartott Jeb látványos vereségéhez? És miért tűnt mindig ilyen gyámoltalannak?


Pénzért nemcsak boldogságot, hanem elnöki széket sem lehet venni. Jeb Bushnak ezt a saját kárán kellett megtanulnia.

Holott papíron az ifjabb Bush fiú tűnt a legesélyesebb republikánus elnökjelölt aspiránsnak: több mint 155 millió dollárral messze neki volt a republikánusok közül a legtöbb költőpénz a zsebében, az ország történelmének egyik legbefolyásosabb politikai dinasztiájának a tagja és kétszeres floridai kormányzóként komoly harctéri tapasztalattal is rendelkezik.

Hiába volt azonban minden ütőkártya Bush kezében, a február 20-i, dél-karolinai előválasztáson elért negyedik helyezés egyértelművé tette számára, hogy nincs esélye a győzelemre, hiszen korábban Iowában a hatodik és New Hampshire-ben is csak a negyedik helyet tudta megszerezni. A lehangoló eredményeket látva Jeb Bush végül bejelentette a visszavonulását. Ez a néhány perc is elég melankolikusra sikeredett:



De mi okozhatta a legesélyesebbnek tartott induló ilyen látványos vereségét?



Ó Bush, miért vagy te Bush?

Jeb Bush a kampányát a megfontolt, mérsékelt, profi és tapasztalt politikus imidzsére építette fel, aki mindemellett nem félt emberinek mutatkozni. Ha ehhez még hozzáadjuk a Bush dinasztia fiatalabbik tagjának a tekintélyes anyagi hátterét és a még tekintélyesebb kapcsolatrendszerét, a hagyományos forgatókönyv szerint az élvonalban kellett volna végeznie.


A kormányzói évekre alapozó stratégia nem volt véletlen. A mindössze egy szenátori mandátumot betöltő Barack Obamát nyolc évvel ezelőtt sokan támadták relatív tapasztalatlansága miatt, így Bushnak és stábjának minden oka megvolt, hogy azt gondolja, az idei választások a veteránoknak fognak kedvezni – kiváltképp a republikánus oldalon. De nem így történt.

2016-ban a hagyományos forgatókönyvek használhatatlannak bizonyulnak, és a jelenlegi elitellenes közhangulatban az eddig erények szégyenfoltnak tűnnek. Az észérvek és kidolgozott programok helyett a populista jelszavak és a botrányos beszólások válthatók idén szavazatokra. A tapasztalt, hidegfejű és profi politikusok helyett pedig, az újoncok (Marco Rubio, Ted Cruz) és a kívülállók (Donald Trump, Bernie Sanders) dominálnak. Az egyedüli kivételt Hillary Clinton jelenti, de a várakozásokhoz képest ő is sokkal gyengébben szerepel.


Egy volt elnök fiaként és egy másik testvéreként Jeb Bush elválaszthatatlan része a republikánus elitnek. Eleinte törekedett rá ugyan, hogy lehetőleg a kétélű fegyvernek számító Bush vezetéknév mellőzősével építse fel az elnökjelölti profilját – ezt erősítette a minimalista „Jeb!” szlogen is –, de amikor Dél-Karolinában már szorulni kezdett körülötte a hurok, segítségül hívta bátyját, George W. Busht, és édesanyját Barbara Busht is. Noha a déli államban máig népszerűnek számít a Bush család, még a rokonok aktív szerepeltetésével sem sikerült elegendő szavazatot behúznia.

Ugyanaz a családnév, amely csillagászati kampánypénzeket és befolyásos támogatókat jelentett Jeb Bushnak, elidegenítette a választóktól. Az emberek többsége változást akar, egy újabb Bush a Fehér Házban pedig aligha hozná el ezt nekik. Az, hogy – John Kasich mellett – lényegében az egyetlen racionális és realitásokban gondolkodó republikánus jelölt volt, nem sokakat hatott meg.



Trump mélyütései

Jeb Bush vesztében egy másik váratlan tényező is komoly szerepet játszott: Donald Trump. A politikai előélet nélküli, harsány és botrányos multimilliárdos szöges ellentéte Jeb Bushnak – és, mint a világ meglepetésére kiderült, ragyogóan megfelel az elitellenes tömegek vágyainak.


Trump azonban nem a puszta létezésével végezte ki Jeb Busht. Sok mindent el lehet mondani a megosztó, valóságshow-szereplői tapasztalatokkal rendelkező Trumpról, de azt nem, hogy ne érezné ellenfelei gyenge pontjait – és, ha egyszer megérezte, minden szégyenérzet nélkül kihasználja. Trump nem kezdi el elemezgetni a riválisai gazdaságpolitikai terveinek hiányosságait, vagy a költségvetési deficit betömésére irányuló elképzeléseik megvalósíthatóságát. Ő rögtön torokra megy, az ellenfele karakterét akarja legyilkolni, sokszor egészen bulváros vádakkal felfegyverkezve.


Trump ellen nem volt fegyvere


Trump piszkos mélyütéseit természetesen Jeb Bush sem kerülhette el. A kedvesnek és emberinek mutatkozó Busht Trump gyengének és enerváltnak állította be, aki ilyen tulajdonságokkal alkalmatlan a világ legerősebb hadseregének az élére. Egy ilyen támadás olyan, mint a futóhomok, ha védekezik ellene az ember, csak jobban elmerül benne. A tüzes, két kézzel vagdalkozó jelöltek között Jeb tényleg visszahúzódónak tűnt, így a jelző makacsul rajta maradt és, mint utóbb kiderült, visszafordíthatatlan károkat okozott az imidzsének.


amerikai elnökválasztási kampány 2016, USA, Donald Trump

Trump valahogy így képzelte el Bush elnökségét


Az illegális bevándorlók – kiváltképp a mexikóiak – ellen keményen felszólaló Trump természetesen nem hagyta ki azt a ziccert sem, hogy elővegye Jeb Bush mexikói származású feleségét, Columbát. Jeb és Columba egyébként Mexikóban találkoztak, és a nő törvényesen költözött az Egyesült Államokba. Jeb a többi republikánus indulóhoz képest sokkal megengedőbb bevándorláspolitikát képviselt, és Trump mindent megtett, hogy ezt is gyengeségnek állítsa be. Trump később még George W. Bush vélt vagy valós hibáival is bombázta jeb Busht, és nem hagyta ki a ziccert, hogy megvádolja a volt elnököt azzal, hogy ő tehet a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról, amiért nem tudta megvédeni az országot.


Egy régi motoros a megváltozott világban

Jeb Bush bukását legalább annyira okozta a saját karakteröngyilkossága, mint Trump övön aluli támadásai. A fiatalabbik Bush fiú utoljára 2002-ben kampányolt, mikor újraválasztották Florida kormányzójának. Egyrészt 14 év alatt könnyen ki lehet jönni a gyakorlatból, másrészt a világ azóta jócskán megváltozott.


Bush még a régi iskola szerint próbált kampányolni, és drága tévéhirdetésekre, tömegek előtti fellépésekre helyezte a hangsúlyt. Noha ezek továbbra is fontos elemei egy elnöki kampánynak, a közösségi média ma már alapjaiban változtatta meg a jelöltségért folyó verseny dinamikáját. Nem csak az előre elpróbált, kozmetikázott jelenetek kerülnek a választók elé, hanem a jelöltek legapróbb mozdulatait is valós időben közvetítik az interneten. Úgy tűnik, erre Bush nem egészen volt felkészülve – ellentétben a valóságshow-kban edződött Trumppal.

Jeb Bush és stábja néhány egészen amatőr hibát is elkövetett, például nem vette meg a jebbush.com domaint (Bush hivatalos oldala a jeb2016.com volt). Trump persze itt is lecsapott, és az oldal a saját site-jára irányította át a látogatókat. Bush pedig több alkalommal próbált poénkodni saját szerencsétlenségén, ami persze tűnhetne kedvesnek és emberinek, az elnökjelölti verseny élet-halál harcában viszont hatalmas öngól volt mindegyik.



Egyszer egy kiváltképp szenvedélyes, vagy legalább is annak szánt szónoklata után meg kellett kérnie a közönségét, hogy ugyan, tapsoljanak már egy kicsit. Az iowai előválasztás előtt pedig, mikor egy riporter azt kérdezte tőle, hogy képes lesz-e meglepetést okozni, azt válaszolta, hogy igen, de csak azért, mert olyan alacsonyak a vele kapcsolatos várakozások.



A kampány utolsó hónapjaiban már maga Bush sem hitt benne, hogy győzhet, és ezt még nem is leplezte igazán jól. A hívei többsége feltehetően most a korábbi pártfogoltja, Marco Rubio zászlaja alá fognak sorakozni – a megmaradt több millió dollárnyi kampánypénzt azonban a törvények szerint nem örökölheti meg másik elnökjelölt.

A legokosabbnak tartott Bushnak nem sikerült, ami a legbutábbnak vélt bátyjának igen. A Bush dinasztia, ha talán nem is örökre, de egy jó időre elbúcsúzhat a Fehér Háztól. Jeb Bush neve azonban így is bekerülhet a történelem és a politológia könyvekbe, mert az ő látványos veresége könnyen egy új világ kezdetét jelentheti, ahol egy valóságshow-hős rommá verheti az egyik legbefolyásosabb politikai klán indulóját.