Mire számítsanak az angliai magyarok az EU új javaslata után?

Fotó: ANADOLU AGENCY / British Prime Ministry/Georgina

-

Az EU elnöke sem zárja ki, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó külföldiek kevesebb szociális támogatást kapjanak, ám ehhez Londonnak bizonyítania kellene, hogy a vendégmunkások valóban gondot okoznak. Donald Tusk javaslatáról még ebben a hónapban döntenek a tagországok, a britek pedig annak alapján voksolhatnak az EU-tagságuk mellett vagy ellen.


A körmönfont brit etikett és az unió barokkosan bonyolult nyelvezetének elegye az a javaslat, amellyel kedden örvendeztette meg Donald Tusk David Cameron brit miniszterelnököt. Az EU vezető testületének, a tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanácsnak az elnöke 16 oldalban vázolta, mit gondol a britek reformelképzeléseiről.

Az elmúlt hónapokban nagy vihart kavart ötletek elfogadtatásától reméli azt a londoni kormány, hogy Brüsszel elismeri a szigetország „különleges státuszát”. A britektől pedig azt várják, hogy elismerik majd, azon túl, hogy kormányfőjük végre kiharcolt valamit Brüsszelben: érdemes bennmaradni a közösségben.

Tusk most közölt javaslatcsomagjáról – pontosabban ennek a tagországok által jóváhagyott változatáról – szavaznak ugyanis majd a brit EU-népszavazáson, várhatóan idén júniusban. A kormányfő egyébként a javaslatról annyit mondott: ha a végső változat is ilyen lesz, akkor a maga részéről támogatni fogja a bennmaradást.

A javaslatok azonban nemcsak a briteket érintik, de több tagországot – és különösen közelről a magyarokat – is. Nemcsak azért, mert Orbán Viktor az elmúlt években Cameronhoz hasonló vehemenciával szállt szembe a brüsszeli javaslatokkal, hanem azért is, mert a legfontosabb pont, a szociális támogatások megnyirbálása hathat arra a több százezer magyarra is, akik kint dolgoznak.



Vészhelyzetben vészfék

Az EU többi tagországából érkező bevándorlók esetében London korlátozná a szociális juttatásokat. Ezeket a korlátokat fokozatosan oldanák fel, vagyis minél tovább dolgozott már valaki a szigetországban, annál több mindenre lenne jogosult. Cameron azt szeretné, hogy a korlátok azonnal lépjenek hatályba, ha a britek többsége az unióban maradás mellett dönt.

Tusk javaslata nem ennyire kemény, de a lengyel politikus számára nem is új. Az elnök szerint az ország behúzhatna egyfajta vészféket, ha úgy ítéli, szociális ellátórendszerét kockáztatja a nagy számú bevándorló. A vészhelyzet fennállását a tagországnak kellene bizonyítania, ám azt nem tartalmazza a javaslat, hogy pontosan milyen esetekben lenne jogosult a védőintézkedésekre, és ezeket mennyi ideig lehetne fenntartani. A bizottsági javaslat négyéves limitet határozna meg, de Tusk szerint az időtartamot a tagállamoknak közösen kell meghatározniuk. A védőintézkedések hatályát egyszer meg lehetne hosszabbítani.

Emlékezhetünk hasonló rendszerre: a 2004-es bővítés után a régi tagok hét éven keresztül kvótarendszerrel korlátozhatták az új országokból – például hazánkból – érkező munkaerő beáramlását. Németország és Ausztria élt is ezzel. A korlátozás további kétéves fenntartásához a két országnak öt év után bizonyítania kellett, hogy a nyitás súlyos zavart idézne elő a munkaerőpiacukon. Ezt 2009 tavaszán kérték, és az EU engedett is nekik. (Az akkori brit munkáspárti kormány 2004-ben még a szabad munkavállalás híve volt, a 2007-ben csatlakozott románok és bolgárok már szembesültek a korlátokkal.)

A szociális ellátások korlátozása sem feltétlenül ördögtől való, hiszen az Európai Bíróság korábban kimondta: ha valakinél bizonyítani lehet, hogy csakis a segélyért költözik egy másik tagországba, akkor azt meg lehet tőle tagadni. A britek azonban azoktól is elvennék a támogatást, akik dolgoznak. Ez viszont az EU szemében már diszkriminációnak minősül, hiszen nem a „szociális turizmust” büntetnék, hanem szimplán azt, hogy valaki történetesen külföldi.


Tony Blair és utódja, Gordon Brown. Nekik még nem volt kifogásuk a magyar munkavállalókkal szemben


Családi pótlék: de mennyi?

Cameron szerint meg kellene vonni a gyermekek után járó támogatást, ha a család a másik tagországban él. Tusk nem vonná meg a támogatást, de annak összegét a másik országban szokásos szintre korlátozná. Magyarul ha az apa londoni munkával tartja fenn Magyarországon élő családját, a brit állam fizetne ugyan a gyerek után támogatást, de nem a brit, hanem a magyar juttatásokhoz igazítva.

Ez a téma szóba került Orbán Viktor és David Cameron tárgyalásain is. A magyar miniszterelnök tavaly decemberben arról beszélt: a magyarok több tb-járulékot fizetnek a brit államkasszába, mint amennyit onnan igényelnek, így nem igazán ők jelentik a problémát.

A magyar kormány azonban nem minden téren ellenfél: a politikai együttműködés visszaszorítását, a nemzeti hatáskör erősítését célzó terveket Orbán Viktor is támogatja – Tusk pedig jelenlegi javaslatában nem utasította el azokat.


David Cameron január elején Budapesten lobbizott Orbán Viktornál


A City védelmében

Két dologban nincs vita az EU és a britek között.

  • Az euróövezet fenntartása érdekében a mostaninál szélesebb körű együttműködés szükséges a valutaunió tagországai között.
  • Garantálni kell, hogy az EU euróövezeten kívüli országainak nem csorbulnak a jogai, ha a valutaunióban szorosabbra fűzik a viszonyt.

Az azonban már nem ennyire világos, ez hogyan is működne. Noha Magyarország sem tagja az euróövezetnek, ám a csatlakozási szerződés szerint ez csak időleges állapot, egyszer be kell majd lépnünk. A britek viszont kiharcolták a kimaradást, és ezen nem is kívánnak változtatni.

Tusk most azt ígéri, hogy az euróövezeti együttműködés semmilyen formában nem jelent akadályt a belső piacon – vagyis nem érhet egy országot hátrány az egymás közötti kereskedelemben csak azért, mert nem euró a pénzneme. Cserébe azt várja el, hogy ezek az országok ne akadályozzák az euró működéséhez köthető jogszabályok megalkotását. Például ha az euróövezeti bankok védelmében bankunió kidolgozása zajlik, a javaslatokat nem vétózhatná meg Nagy-Britannia. De ha az egész EU stabilitását érintő intézkedéseket hoznak (mondjuk egy bankmentő alapot), abban a britek – vagy éppen a magyarok – is részt vehetnek.

Azt is szentesítenék, hogy ha egy euróövezeti államot kell megmenteni, akkor a mentésben nem az uniós, hanem az euróövezeti társállamoknak kellene részt venniük. Ez egyébként egy ideje már így van, a legújabb görög mentőcsomagot például már az euróövezeti mentőalapból (ESM) finanszírozták.

Tusk – még ha csak elméletben is – a görögöknek is kínál valamit javaslatában. Az ugyanis jogszabályban szentesítené azt is, hogy az euróövezeti szakminiszterek informális tanácskozásának, az Eurogroupnak tiszteletben kell tartania az uniós szabályokat. A görög válság idején a Sziriza-kormány több tagja bírálta az Eurogroupot, mondván nem is hivatalos szervezet, végső soron mégis nekik kell jóváhagyniuk a válságkezeléssel kapcsolatos javaslatokat.

Van azonban ennek a javaslatnak egy igencsak brit szála is. A londoni pénzügyi központ, a City működését nagyban befolyásolhatják egyes gazdasági együttműködésről szóló intézkedések, a francia kormány pedig szeretné elkerülni, hogy ezeket London megvétózza – emlékeztet a Financial Times. A lap szerint az egyik legkeményebb viták itt várhatók majd a következő hetek egyeztetésein.


A londoni pénzügyi központ nem lelkesedik az uniós újításokért. Főleg a bankárbónuszok megnyirbálása ellen tiltakoznak


A piros lap

Tusk enged a briteknek abban is, hogy erősödjön a nemzetállamok részvétele az uniós döntéshozatalban. Konkrétan növelné a nemzeti parlamentek hatáskörét azáltal, hogy a jövőben visszautasíthatnák az Európai Bizottság egyes javaslatait. A „piros lap” felmutatására 12 hetük lenne az indítvány megtételétől számítva a parlamenteknek. Ennyi idő alatt kellene összehozni a minősített többséget, vagyis legalább 16 parlamentnek kell összefognia, amelyek ráadásul a tagállamok (lakosságszámtól függő) szavazatának 55 százalékát adják. Ha ez összejött, elvben még az sem garancia semmire, hiszen a tagállamokat tömörítő Tanács elvethetné a blokkolást.

Tegyük fel, hogy a Bizottság javaslatot tesz arra, hogy kvóták szerint osszák fel a menekülteket a tagországok között. Ezt ma a tagországok kormányai megtorpedózhatják, ha a már említett minősített többségnek nem tetszik. A döntéshozatalban ugyanis a kormányok vesznek részt. A parlamentek jelenleg csak ajánlást tehetnek, ám ez annyira hatástalan, hogy nem is nagyon élnek vele.

A különbség tehát ott lehet, ha egy országban a parlamenti többség nem egyezik a kormánnyal. Vagyis mostantól a parlament is szembemehet a Bizottsággal, kérdés azonban, sikerül-e majd a többséget összeboronálni 12 hét alatt anélkül, hogy meglenne az olyan tanácskozó fórum, mint a kormányoknál a Tanács.

A Bruxinfo szakértői épp ezért úgy látják: itt inkább egy elméleti lehetőségről van szó. Más kérdés, hogy a Bizottság számára eddig is komoly ellenfelek voltak a tagországok, ahogy az EU egyetlen választott testülete, az Európai Parlament is.