Itt az EU vége?

Fotó: AFP / TOBIAS SCHWARZ

-

Ma már nagy tétekben fogadnak arra, vajon szétesik-e az Európai Unió, a legpesszimistábbak már a dátumot is tudni vélik. Nézzük, mi minden bomlasztja a nagy európai közösséget, és a nehézségek ellenére mikbe kapaszkodhat bele az EU.


Schengen

  • Széteshet, mert...

A menekültválság eldurvulása óta egyre több ország zárja le a határait. Ilyet korábban csak nagy nemzetközi események, például csúcstalálkozók vagy nemzetközi focikupák idején tettek, és akkor is leginkább arról volt szó, hogy visszaküldtek néhány őrt a határra, és ők ellenőrizhették azt, aki valamiért gyanúsnak tűnt nekik.

A mostani lépés azonban az egymással szembeni bizalmatlanság jele. És persze azé, hogy az akadálytalan határátlépést lehetővé tevő rendszer beüzemelése óta eltelt több mint húsz évben sem jutottak el odáig a tagországok, hogy nem ártana hozzá közös határőrizetet is kialakítani. A sokat emlegetett mini-Schengen sem erről szólna, hanem arról, hogy akiben bízunk, az maradhat a rendszerben.

Az sem véletlen, hogy a legtöbben a görögök kizárását szeretnék elérni. Egyrészt a görögök képtelenek megbirkózni a menekültáradat feltartóztatásával, másrészt még élénken él mindenkiben, ahogy az athéni kormányok gazdaságpolitikája a szétesés szélére sodorta az eurót.



  • Nem esik szét, mert...

Az EU meghatározó politikusainak többsége egyetért abban, hogy a schengeni övezetet meg kell védeni, mert szétesése nagyon súlyos következményekkel járna. A gazdasági élet szereplői ugyancsak minden követ megmozgatnak azért, hogy Schengen fennmaradjon. Nem csak az európai léptékben működő kereskedelmi láncok szenvedik ugyanis meg, ha egy áru később ér célba. A fuvarozók számára az jelent gondot, hogy ismét megnövekszik az utak időtartama, ezért több sofőrrel kell elindítaniuk egy-egy kamiont.

A jellemzően több országból érkező beszállítással működő nagy ipari cégeknél pedig az alapanyagok vagy alkatrészek szállítása akadozhat, ha újra arra kell várniuk, hogy a kamionok végigállják a határátkelő előtti sort. Vagyis a schengeni rendszer leépítése az uniós belső piac mindennapi működését lassítaná le, márpedig ez a leginkább működő eleme az európai integrációnak.


Orbán Viktor és a tréfás kedvű Jean-Claude Juncker


Személyeskedő viták

  • Széteshet, mert...

A diplomáciai etikett szakértői gyakran a szívükhöz kaphattak az elmúlt hónapokban, amikor azt hallották: az uniós országok vezető politikusai miket vagdostak egymás fejéhez. Az elmérgesedő viták brüsszeli forrásaink szerint már az unió vezetőit is aggasztják, más kérdés, hogy a legnagyobb játékos éppen az Európai Bizottság 2014 végén hivatalba lépett elnöke, Jean-Claude Juncker, aki viccből olykor pofon vágja a tagországok miniszterelnökeit.

A válság sok politikusból kihozta a keményebb énjét, így az EU-val szembeni elhatárolódás is népszerűbb lett. Az újdonság az, hogy a politikusok már egymást is hibáztatják azért, hogy az EU nem működik úgy, ahogy kellene. A populizmus erősödésével azok is egyre inkább felveszik a kesztyűt – például a szigorú és visszafogott német kormány tagjai –, akik korábban elhatárolódtak ettől a stílustól.


A görög válság sok politikus legrosszabb énjét hozta elő. Janisz Varufakisz pénzügyminiszterként terroristának nevezte az EU-t


  • Nem esik szét, mert...

Ne tegyünk úgy, mintha a politikai stílus átalakulása az unió sajátossága lenne. Elég csak Donald Trumpra gondolni, aki éppen az Egyesült Államok és a világ jóérzésű polgárait hergeli sajátos stílusával, Dél-Amerikában pedig már-már hagyományosnak számít az a fajta populizmus, amely bármelyik szövetségessel is képes szembeszállni, csak hogy ne kelljen szembenézni saját problémáival.

Az EU-t korábban gyakran meghatározták a vérre menő viták. Charles de Gaulle francia államfő például a hatvanas években kétszer is megvétózta a britek EGK-tagságát. Mikor – de Gaulle halála után – a britek mégis beléphettek, Margaret Thatcher kormányfő a tábornokot megszégyenítő stílusban követelte tagországi hozzájárulásuk csökkentését. Az „I want my money back”-kifakadás hatásos volt: a tagállamok a mai napig fizetik vissza a britek korábbi túl nagy befizetését. Még azok is, akik akkor a tagság közelében sem jártak.


David Cameron Budapesten is kampányolt reformtervei mellett


Brexit

  • Széteshet, mert...

A britek – ékes bizonyságaként de Gaulle azon vádjainak, hogy valójában nem is európaiak – azóta szintet léptek, és már az a kérdés, egyáltalán tagjai maradnak-e az EU-nak. David Cameron miniszterelnök még az előző választási ciklusban ígérte meg a briteknek, hogy népszavazáson dönthetnek erről, ha újraválasztják. Újra is választották.

Elvben februárra kell az EU-nak valamiféle javaslattal előállnia, és erről dönthetnek Cameron tervei szerint júniusban. Más kérdés, hogy a brit kormányfő a maradás fejében reformokat vár el az uniótól, amelyek jórészt az alapszerződés módosítását vetítik előre, márpedig ezt ilyen rövid idő alatt képtelenség végigverni. Így a népszavazás még inkább biankóra megy.

Ha a britek a kilépés mellett döntenek, az minden korábbinál nagyobb törést idézhet elő az EU-ban. Eddig csupán Grönland lépett ki (1985-ben), igaz, sokan azt se tudták, hogy a sziget 56 ezer lakosa egyáltalán tagnak számított. A kilépésnek ráadásul nincsen bejáratott forgatókönyve sem, ugyanakkor sokan attól tartanak, hogy a britek távozása végeláthatatlan folyamatot indíthat el a tagok körében.


-

A Vaslady méltó utóda az EU-val való keménykedésben Cameron


  • Nem esik szét, mert...

Rengeteg jel utal arra, hogy a brit kormány valójában nem is akar kilépni az EU-ból, csak választást akartak nyerni egy minden korábbinál erősebb euroszkeptikus húzással. Az utóbbi időben maga David Cameron is arról beszélt, ahhoz kéri a tagállamok támogatását, hogy Nagy-Britannia tag maradhasson.

A Brexit megakadályozása érdekében megmozdult a brit és a világgazdaság legtöbb szereplője is. Legutóbb a világ legnagyobb gyógyszergyártói figyelmeztettek arra, milyen kockázatokkal járhat az elválás. A britek ugyan nem tagjai sem az euróövezetnek, sem a schengeni határőrizeti rendszernek, ám a tagsággal járó gazdasági együttműködés előnyeit élvezik. Nem feltétlenül a támogatásokról van szó, hiszen Nagy-Britannia – Magyarországgal ellentétben – nettó befizetőnek számít, vagyis a visszatérítés ellenére többet fizet, mint amennyit kap az uniótól.



Fogy a pénz

  • Széteshet, mert...

Régen minden jobb volt – különösen a támogatások terén. Amikor a nyolcvanas években a három déli, szegény állam (Görögország, Spanyolország és Portugália) csatlakozott, még jóval bőkezűbb volt a közösség. A pénzeket persze akkor még jóval kevesebb ország között kellett felosztani, ám a volt szocialista országok 2004-től kezdődő csatlakozása óta jóval többen tartják a markukat.

A válság aztán tovább rontotta a pénzszerzési esélyeket, így sokan arról beszélnek, hogy 2020-tól radikálisan visszaszorulhat a vissza nem térítendő támogatások mennyisége. Márpedig ez az unió fő vonzereje, és vélhetően ez a kérdés lesz a következő évek legnagyobb vitatémája is.


magyar gazdaság

A Daimler kecskeméti beruházásánál jó pont lehetett az EU-tagságunk


  • Nem esik szét, mert...

A tagság előnyeit és hátrányait nem érdemes csak a támogatásokból kiindulva kiszámolni. A németek például a legnagyobb befizetők, mégsem vitatja senki, hogy ők a legnagyobb nyertesei a közösségnek. Termékeiknek stabil felvevő piacot jelent az EU, munkaerőpiacuknak pedig az, hogy keletebbre még mindig jóval alacsonyabbak a fizetések.

A kevésbé tehetős országoknak azonban valóban nagyon sokat számít a pénz. A lengyel mezőgazdaság jelentős fejlődést produkált 2004 után, ami hozzájárult a 25 százalék körüli munkanélküliség jelentős csökkenéséhez. Magyarországon nagyobb közberuházásokat – a stadionépítéseket leszámítva – szinte csak uniós támogatásból valósítanak meg: a hazai fejlesztési források több mint 90 százaléka EU-pénz.

A támogatási politika radikális leépítése pedig pont annyira tűnik valószínűnek, mint az agrártámogatások jelentős csökkentése. Erről több évtizede beszélnek, ám – főleg a franciák ellenkezése miatt – igazából sosem sikerült megvalósítani.


Kétsebességes Európa

  • Széteshet, mert...

A rendszert nem csupán az feszítheti szét, hogy túl sok országot kell anyagilag támogatni Az utóbbi időben újra sok szó esik a „kétsebességes Európáról”, ami azt jelenti, hogy a fő döntéshozók a hatékonyság érdekében csupán az unió magjára koncentrálnak, és nem fárasztják magukat azzal, hogy mindenkit meggyőzzenek, netán mindenki fel tudjon készülni.

Egyszerűbben: ha annak idején az euróövezetet így alakítják ki, és nem azzal a szándékkal, hogy mindenki belépjen, később nem kellett volna azon izgulni, hogy a görögök bedöntik-e az egész valutauniót.

Azt döntse el a történelem, hogy mennyire volt felelőtlen ez a magatartás, most azonban azt látjuk, hogy a fontosabb döntések csak egyes országcsoportok között, az ő szempontjaik figyelembevételével – és a számukra születnek. Az euróövezet 18 országa lassacskán önálló unióként kezd működni, miközben Schengennel kapcsolatban sem tabu már a „mini-Schengen” koncepció.

A baj csak az, hogy a széleken emiatt nőhet az elégedetlenség. Márpedig emlékezzünk: mi is „teljes jogú tagként” csatlakoztunk annak idején.


PORTUGAL - EURO-2002-PRESS

2002-ben a portugálok még örültek az eurónak. Ma már nem annyira


  • Nem esik szét, mert...

A kétsebességes Európa koncepciója sem új. Gondoljunk csak bele: a schengeni övezetnek máig nem része minden tagország, és a valutaunió is 1999 óta működik (2002 óta önálló pénznemmel).

És aki kimaradt, sokszor önszántából tette ezt. Nemcsak a britekről van szó, de például Magyarországról is. Orbán Viktor miniszterelnök többször hangsúlyozta azt, hogy amíg a magyar gazdaság nem jut el egy bizonyos fejlettségi szintre, kockázatos lenne az euró átvétele. (Az pedig tagadhatatlan, hogy az árfolyam gyengülése egy bizonyos szintig kimondottan kedvez az exportőröknek, márpedig a magyar GDP jelentős részét ők biztosítják.)

Így pedig aligha lehet arról panaszkodni, hogy bármiből kihagynak minket. Legfeljebb akkor, ha a szorosabb integrációval pluszpénz is járna, amitől így elesnénk. Ez azonban – kisebb próbálkozások ellenére – egyelőre nincs így.