Irán öngólt lőtt, Szaúd-Arábia fuldoklik az olajban

Fotó: MTI/AP / Charlie Riedel

-

Egyelőre mindenki bízik abban, hogy Irán és Szaúd-Arábia nem fogja egy háborúval lángba borítani az egész Közel-Keletet. Iránnak most több vesztenivalója van, de az alacsony olajárak miatt a szaúdiakra is nehéz idők várnak, és az sem segít rajtuk, ha sikerül elgáncsolniuk az éledező konkurenciát.


Emelkedett hétfőn az olaj ára a nemzetközi piacokon: a Brent és a WTI típusú nyersolajak is néhány százalékos emelkedéssel indították az évet, az ár azonban így sem érte még el a 40 dolláros hordónkénti szintet. A drágulás a Szaúd-Arábia és Irán között fellángoló viszálynak tudható be, ám – szemben a konfliktus kimenetelével – nem nehéz megjósolni: az áremelkedés aligha lesz tartós. Sőt, kedd reggelre gyakorlatilag vissza is állt az ár a tavaly év végén jellemző, rekordnak számító alacsony szintre.

A konfliktus háttérében meghúzódó ellentétek ugyanis jóval régebb óta tartanak, mint hogy Szaúd-Arábiában kimondták a halálos ítéletet a síita főpap Nimr al-Nimrre, és legalább annyira a pénzről szólnak, mint a vallásról. A piac pedig már korábban beárazta ezt a konfliktust.


A WTI típusú olajár alakulása: a hétfői kis emelkedés után az ár visszacsökkent az év eleji szintre


Tény, a szaúdi kormányzat legfőbb bírálóját ennél jobban időzítve nem is végezhették volna ki: csupán egy nappal az után, hogy Irán elvben visszatérhetett a nemzetközi piacokra, ahonnan az elmúlt több mint harminc évben fokozatosan kiszorult, néhány éve pedig atomprogramja miatt a legfontosabb exporttermékének számító olajat is alig tudta értékesíteni külföldre.

Az atomhatalmak és Teherán között tavaly júliusban lezárt egyeztetés azonban véget vetett az embargónak, amitől az irániak iparuk feléledését remélhetik, a szaúdiak azonban újabb konkurenciát látnak bennük. Elvben persze nem így van, hiszen mind az iszlám köztársaság, mind a szaúdi monarchia tagja a legnagyobb olajtermelő országokat tömörítő OPEC-nek.

Csak éppen az ellenkező oldalon állnak: amíg a kartell legbefolyásosabb tagja, Szaúd-Arábia minden áron fokozni próbálja a termelést, hogy fenntartsa piaci részesedését, Irán – Venezuela mellett – a magasabb árszint fenntartásában érdekelt. Az OPEC pedig a szaúdi dinasztia akaratát követi: november végi ülésükön az eddigi 30 millió hordó napi kitermelés fenntartása mellett döntöttek. Ennek csaknem az egyharmadát a szaúdi kutak adják – még úgy is, hogy ezért nemcsak a többi olajtermelő fizet kemény árat, de maga Szaúd-Arábia is.



Az ország év végén bejelentett 2016-os költségvetése 38,6 milliárd dolláros deficittel számol – elemzői számítások szerint 60 dollár körüli olajár mellett (ez a mostani szint másfélszerese). Tavaly azonban a valós hiány csaknem 100 milliárd dollárra rúgott, vagyis elérte a GDP 15 százalékát. (Összehasonlításképpen: az EU-ban 3 százalék a megengedett szint.) A deficit elfajulása pedig csak részben köthető a nagy állami beruházásokhoz, az alapvető ok az olaj árának másfél éve tartó mélyrepülése.

Vagyis az olaj sem feneketlen kút, olyannyira, hogy a Nemzetközi Valutaalap ősszel kiadott elemzésében úgy látta: a királyság öt éven belül gyakorlatilag kifogyhat a pénzből. Hozzá kell tenni, hogy az IMF 2015-re és 2016-ra is húsz százalék körüli deficittel számolt (2012-t még 12 százalékos többlettel zárta az ország), és arra is felhívta a figyelmet: ideje lenne a királyságnak átalakítani gazdaságát, hiszen most a bevételek 75 százalékát adja az olaj.

Teherán azonban mindenképpen nyerhet. Az alacsony olajár persze nem éri meg neki, hiszen – szintén az embargó miatt – rendkívül elavult kútjaiból nem tudja rentábilisan kitermelni a nyersanyagot, ám a nyitás beruházási robbanást indíthat el az országban, és az első helyen az évtizedek óta kiszorított nemzetközi olajcégek állhatnak majd. Irán – ahol naponta 2,9 millió hordónyi olajat termelnek – az év közepére napi egymillió hordós exportot tervez, ami azt jelenti, hogy 500 ezerrel növelnék a napi szállítást az amúgy is telített piacra. A logika egyszerű: bármennyit is kapnak érte, a bevétel annyival növeli az ország leapadt devizatartalékát.

Mindez azonban csak akkor érvényes, ha valóban feloldják az embargót. A tárgyalások eredménye nyomán ez mostantól megtörténhet, ám ehhez még Iránnak is teljesítenie kell bizonyos feltételeket. Ezek között persze nincs az, hogy ne bonyolódjon diplomáciai csetepatéba Szaúd-Arábiával, de a konfliktus nyilvánvalóan nem tesz jót. Az meg pláne, hogy hétfőn már Bahrein és az Egyesült Arab Emirátusok jelezték, Szaúd-Arábiát követve ők is megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat Teheránnal. A Guardian ezért is nevezte öngólnak azt, hogy az irániak – sokadjára – egy nagykövetség lerohanásával fejezték ki rosszallásukat egy másik országgal szemben.


A nyersolaj piaci ára az elmúlt években, dollárban


Az Iránnal kapcsolatos bizonytalanságok mindenképpen áremelő tényezőnek bizonyulnak a nyersolaj-kereskedelemben, ám egy olyan piacon, ahol tavaly 35 százalékkal estek az árak, és 2009-es, vagyis a válság idején jellemző szintre kerültek. Az olajtermelő országok várakozásait tovább ronthatja Kína, amelynek gazdaságából ismét rossz hírek érkeztek. Ha ugyanis ott gyengélkedik az ipar, akkor még tovább csökken a nyersanyag iránti kereslet. Ráadásul Irán most sincs a piacon, tehát az embargó meghosszabbítása legfeljebb Teheránt fogja zavarni, a piacokat aligha.