Így megy a nagy olívaolaj-átverés

Fotó: Molnár Anikó

-

Az olaszországi szupermarketek polcán található extra szűz olívaolajak több mint fele csak nevében az, a termelők emiatt a túlélésükért küzdenek. A hazai forgalmazó szerint nálunk sem jobb a helyzet. A csalás nagyjából megfelel annak, ahogyan a magyarországi mézekkel trükköznek. Helyszíni riportunk Liguriából.


Claudio de Pedrino, ismertebb nevén Pedro fáradt arccal pakolgatja a frissen szüretelt olajbogyóval teli ládákat. Izomzata a szörfös múlt tanúja, világbajnokságot is nyert, de manapság már nem száguld a hullámokon – nincs mikor. Reggelente hétkor indul a családi birtokra a több száz éves olajfák közé, és általában éjfél után ér haza. A frissen szedett gyümölccsel ugyanis minden este a présházba megy.

„Tegnap tökéletes olajat csináltunk” – mondja ragyogó arccal. Ezt nem ő állapítja meg, hanem Giuseppe Ronco, aki saját fejlesztésű présgépe mögül figyel, és amikor kicsordul a sűrű, sárga folyadék a gépből, megkóstolja. Nem tűnik elégedettnek. „Jó, de nem annyira, mint tegnap” – mondja, és de Pedrino elszomorodik.

A kistermelők fő gondja azonban nem ez, hanem a tisztességtelen verseny. Régi panaszuk, hogy a nagy márkák többsége nem valódi extra szűz olajat tesz az üvegekbe. Állításukat az Il test magazin tavasszal ellenőriztette akkreditált laboratóriumokban. A magazin vizsgálatában lebukott cégek nem akárkik: köztük van a piacvezető Bertolli, a Sasso, a Santa Sabina, a Coricelli, illetve a Lidlben forgalmazott olajával a Primadonna is.

A vizsgált 20 vállalat közül 9 sima olajat árult extra szűz néven. Azóta büntetőeljárás is folyik az ügyben. A torinói ügyészség szerint legalább hét vállalat címkéi tüntetnek fel hamis információt, a vámhatóság laboratóriuma bebizonyította, hogy az üvegekben alacsonyabb minőségű olajat árultak, mint amit a címkén feltüntettek. A cégek tagadják a vádakat.



Megszállott kistermelők tartják a frontot

De Pedrino szerint, ha sokáig nem változik a helyzet, félő, hogy nem marad valódi extra szűz olaj, mert nem lesz már termelő, aki talpon marad. Ma már csak a megszállottak készítenek drága és kiváló minőségű extra szűz olajat. Ez nagyon kemény munka. Nem mindegy, hogyan és mikor szüretelnek. Ha az olajbogyót bottal verik le a fáról, megsérül. Ezért Claudio egy speciális eszközt használ, amely leginkább egy gereblyéhez hasonlít, légbefúvásra nyílik, és akár egy hatalmas mechanikus marok, lekapja a fáról a bogyókat.

A bogyót szüretelés után azonnal a présbe kell vinni, máskülönben megrohad és penészedni kezd. „Elég, ha egy kevés rohadt olajbogyó kerül a présgépbe, máris elrontja az olajat” – magyarázza. Az olívaolajat hidegen sajtolják, vagyis a présben a hőmérséklet nem emelkedhet 28 fok fölé, mert a magas hő hatására kiválnak az értékes alkotóelemek és velük az aroma is.

30-40 fokon is készítenek olajat, ugyanis minél magasabb hőmérsékleten préselik, annál több olajat nyernek ki. De akkor odavész az aroma és az antioxidánsok nagy része is. A legtöbb termelőt ez azonban nem érdekli, csak a mennyiség – panaszolja De Pedrino.

„Nagyon sok a csaló, akiknek az a céljuk, hogy minél több olajat préseljenek ki adott mennyiségű gyümölcsből. Megvesznek tőlem pár láda kiváló minőségű olajbogyót, majd összekeverik a rossz, rohadt gyümölccsel, és azt viszik a présbe. Ha én 14 euróért adok egy liter olajat, tolvajnak neveznek. Pedig 10 eurónál olcsóbban nem tudom előállítani. Csak a szüretelés két és fél euróba kerül literenként, többe, mint amennyiért a szupermarketben kínálják az extra szűznek nevezett olajat. A préselő költsége körülbelül 1,1 euró. Erre jön a szállítás, a palackozás, a vizsgálatok és az olajfák művelésének költsége. A vásárlók ezt úgysem hiszik el” – meséli elkeseredetten.



Képtelen számok

Rossi Simone az ötödik generációt képviseli olajtermelő családjában, ők hagyományos kőmalommal működő présgépet használnak. Négy hónapig éjt nappallá téve dolgoznak, mégsem él meg az olajkészítésből, nyaranta a strandon dolgozik úszómesterként. Ő sincs könnyű helyzetben: a liguriai tengerpart fölötti magaslatokon az átlagosnál is magasabbak a költségek, mert itt nem használhatnak traktorokat, mint a lankás toszkán tájon, vagy délen, Pugliában. Igaz, a gépesített szüretelésű extra szűz olívaolaj literjét sem tudják hat eurónál olcsóbban előállítani.


Rossi Simone még tartja a frontot


Miközben egyre több kistermelő adja fel és hagyja veszni évszázados fáit, és Liguria földjeit lassan elborítja a gaz és az erdő, a világon rohamosan nő az „extra szűz” olívaolaj fogyasztása. Az elmúlt tizenöt évben háromszorosára emelkedett Európában, duplájára Amerikában és hatszorosára Ázsiában. A magyarországi fogyasztás még nagyon alacsonynak számít Európában, mindössze 0,06 liter/fő évente, míg az olaszok több mint 15 litert használnak egy év alatt.

Tóth Gusztáv, az igazioliva.hu egyik tulajdonosa úgy számol, akkora mennyiségű olívaolajat adnak el a világban, amennyit nem lehet megtermelni a Földön. Tóth cége kistermelőktől veszi az olívaolajat, így ismeri azok eredetét. A nagy cégeknek nincs olajfaültetvényük, hanem felvásárolják az olajat. „Ha kevés az olívaolaj a piacon, akkor más növényi olajokkal keverik, és ráírják az üvegre: az Európai Unióból származó olívaolajak keveréke. A forgalmazó nem felelős semmiért, mert ő bizonylattal veszi át a szállítmányt, azon pedig az áll, hogy extra szűz. A hamisításért aztán egy-két termelőt büntetnek meg, ha egyáltalán kiderül” – jegyzi meg Tóth.


A csalásban mindenki benne van

Az olívaolaj-ipart a termelők szerint még mindig nem rengették meg a botrányok. Nem okozott földrengést Tom Mueller amerikai író Extra Virginity, azaz Extra szüzesség című könyve sem, pedig páratlanul világos képet fest az olívaolaj-piac mögött megbúvó piszkos üzletekről. Beszámol arról az 1981-es spanyolországi esetről is, amikor közel 20 ezer embert mérgeztek meg. Az olívaolajba kevert repceolajat egy erősen mérgező vegyülettel íztelenítették és szagtalanították, majd ezt az elegyet adták el olívaolajként. Csaknem nyolcszáz ember halt meg, több ezren szenvedtek maradandó idegrendszeri károsodást.

A Tom Muellernek nyilatkozó szakértők szerint az olajcsalás gyakran abból áll, hogy alacsony minőségű, többnyire Észak-Afrikából származó növényi olajat ízesítenek és színesítenek vegyi eljárásokkal, aztán olasz zászlót és Vezúvot ábrázoló címkéket ragasztanak a palackokra mindenféle képzeletbeli olajtermelők nevével és „100% olasz” felirattal.


A fejlettebb csalások, mint például Domenico Ribattié (Ribattit 1993-ban ítélték el cége vegyészeivel együtt, amikor kiderült, hogy mogyoróolajból állítottak elő „extra szűz” olajat), általában high tech laboratóriumokban zajlanak, ahol különféle növényi olajokat (mogyoró, napraforgó, repce) úgy dolgoznak föl, hogy az eredetük nehezen deríthető ki kémiai vizsgálattal. Aztán ezeket keverik össze igazi extra szűz olíva olajjal.

Az egyik népszerű technika az enyhe illattalanítás, amikor az olcsó lampantét, azaz lámpaolajat (ami az olívaolaj-préselés végterméke) megfosztják a kellemetlen ízétől és illatától, miközben az olajat akár 60 Celsius-fokra is felhevítik. Tóth Gusztáv szerint a Magyarországon kapható olívaolajak többsége is lampante.

Az Alfa Laval nevű, olajfinomító-berendezéseket gyártó cég állítja elő a SoftColumn elnevezésű finomítórendszert, amely alacsony hőmérsékleten vonja ki az illatot az olajokból. Ezt a rossz minőségű olívaolajak szagtalanítására is használják. Az így kezelt olaj természetellenesen semleges, és nem tartalmazza azt a gyümölcsös ízt, ami az extra szűz olajnál előírás is, ugyanakkor „hibái” sincsenek, azaz nem büdös, ezért nem lehet egykönnyen rájönni a csalásra.

Tom Mueller szerint a törvényekkel nem lenne baj. A hamisítás azért marad sok esetben felderítetlen, mert a bűnözés felderítésére hivatott hivatalnokok vagy tétlenek, tehetetlenek, vagy hanyagok, néha egyenesen bűntársak.


olivaszüret, extra szűz olivaolaj, szupermarket, bolt


Mint a méz

Hamisított olívaolaj a magyarországi boltokba is kerülhetett, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) azonban kérdésünkre azt mondta: az egészségre káros termékkel még nem találkoztak, és az EU veszélyes élelmiszerekre figyelmeztető RASFF-rendszerében sem érkezett még hazánkat is érintő bejelentés. A hatóság egyébként rendszeresen vizsgálja az olívaolajokat, és idei tervében a termékek teljes körű (minden előírt paraméterre vonatkozó) vizsgálata szerepel, illetve kiemelt célellenőrzés keretében is tervezik az olajok vizsgálatát – tudtuk meg.

Az persze, hogy nem találtak ártalmas terméket, nem azt jelenti, hogy minden rendben lenne. Az olívaolajok esetében is – akárcsak más élelmiszereknél – fennáll a hamisítás esélye, a hamisítók célja viszont nem az élelmiszer biztonságának veszélyeztetése, a fogyasztók egészségének kockáztatása, hanem elsősorban a haszonszerzés – áll a Nébih válaszában.


Az olívaolaj esetében leggyakrabban a megnevezés megváltoztatásával már komoly anyagi haszonhoz juthat a vállalkozó, mert a magasabb minőségkategóriájú (pl. extra szűz) olívaolaj jóval magasabb áron értékesíthető, mint a kevésbé preferált, alacsonyabb kategóriájú változata, mint pl. az olívapogácsa-olaj.

A módszer ismerős lehet a hazai termelőknek is: a kiemelt exportcikknek is számító magyar mézet hasonló módon hamisítják. Erre néhány hónapja még Brüsszelben is felhívták a figyelmet a termelők. A méz esetében a hazai terméket Kínából rendkívül alacsony áron érkező, ismeretlen összetevőkből álló ipari mézzel keverik össze, és a vásárlók soha nem fogják megtudni, mit is vásároltak, hiszen a termékre csak annyit kell ráírni: EU-ból származó és EU-n kívüli alapanyag keveréke.

Az agrártárca a tiltakozások hatására arról döntött, hogy a keverék mézeket vonják ki a forgalomból. Az olajtermelőkhöz képest annyiból persze könnyebb helyzetben vannak a magyar hatóságok, hogy a méznél legalább a keverés tényét elismerik, szemben az olajhamisítókkal.


olivaszüret, Claudio de Pedrino


Miért értékesebb az extra szűz?

Claudio de Pedrino egy dossziét pakol ki az asztalra, a papírok azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit tartalmazzák, melyeket ő végeztetett el a saját olaján. Ezekből kiderül, hogy a savasság 0,2 százalék, ami jóval a 0,8 százalékos határérték alatt van. Minél kisebb ez a szám, annál értékesebb az olaj, annál több benne az antioxidáns.

De van itt egy ennél is fontosabb vizsgálat: ez a fotometrikus teszt. Ebből derülhet ki, hogy van-e az olajban más is, mint olívaolaj. Van-e benne mesterséges aroma vagy színezék. Ezt nem végzik el minden olajon.

A présből kifolyó sárga, sűrű folyadék volt az első igazi extra szűz olívaolaj, amit kóstoltam. A friss olaj szinte azonnal marni kezdte a torkom. „Ez a polifenol” – nevet fel Claudio, ez az, amitől az olívaolaj, az extra szűz ennyire értékes. Több száz polifenol-, azaz antioxidáns vegyületet tartalmaz más vitaminok mellett, amelyek kémiai hatás vagy hevítés következtében azonnal távoznak az olajból. Ez az, ami megmagyarázza az extra szűz olívaolaj titokzatos gyulladáscsökkentő hatását, és ami a mediterrán diétát a szív- és érrendszeri megbetegedések és néhány rákfajta megelőzésében igen hatékony módszerré tette.

A finomított olajakból elvesznek az antioxidánsok, és az olívaolajak címkéin ezért sincsenek feltüntetve ezek az értékek, csupán az, hogy az adott olajnak mennyi a savassága, ami egyik paramétere annak, hogy az olívaolajat extra szűznek, szűznek vagy lámpaolajnak nevezzék.

Szakértők szerint a paraméterek is nevetségesek. A savasságnak az extra szűz olívaolajban 0,8 százalék alatt kell lennie, ami szakértők szerint túl magas, mert az igazán jó minőségű termékben a savasság 0,5%, de inkább alacsonyabb. A peroxidszintet pedig kilónként 20 grammban szabták meg, ami szégyenletesen magas.


olivaszüret,

A hideg sajtolás adja a legértékesebb olajat


A legnagyobbak is

Leonardo Marseglia, akit az olasz olívaolaj császárának neveznek, Muellernek beszélt arról, hogy szerinte a piacon lévő extra szűz olívaolajok 90 százaléka rendkívül rossz minőségű. Bár ebben jelentős szerepe volt neki is, hiszen 2010-ben öt társával együtt letartóztatták, miután kiderült, hogy 1998–2004 között cége, a Casa Olearia 17 000 tonna tunéziai és török olajat importált olasz vámtisztviselők segítségével, 22 millió eurónyi vámot megspórolva. Az európai törvények lehetővé teszik az unión kívüli országoknak, hogy feldolgozás céljából vámmentesen szállítsanak be olajat. A szállítmányt a Casa Olearia laboratóriumában dolgozták fel, összekeverték más növényi olajokkal, és olasz extra szűz olívaolajként adták el az Egyesült Államokban.

Olaszországban egy új törvény, a Legge Mugiello lett volna hivatott megakadályozni a hamisításokat, de az 1700–9500 eurós büntetés nem tartja vissza a csalókat. Legutóbb december elején foglaltak le egy Afrikából származó, de már olasz extra szűz olívaolajként címkézett szállítmányt. A szálak megint a Marseglia-csoporthoz köthető Monopoli nevű céghez vezettek.

Mueller mégis lát valami változást. Abban, hogy néhány fogyasztó már nem bízik vakon abban, ami a címkéken áll, sőt, tudják, hogy a címkék nem is próbálnak meg a gondos fogyasztó minden kérdésére választ adni.


Így készül a valódi extra szűz olívaolaj