Az agrártárca eloszlatta a Mészáros Lőrinc-rejtélyt

Fotó: MTI/MTVA / Földi Imre

-

Az állami földárveréseken licitálók közül néhányan túlbiztosították magukat az elővásárlásra jogosultakkal szemben. Azaz úgy licitáltak, hogy akkor is meglegyen a törvényben maximalizált 300 hektár, ha a végjátékban mégis bejelentkezne egy elővásárlásra jogosult vevő, és így az utolsó pillanatban hiúsulna meg az üzlet. Ez a Földművelésügyi Minisztérium hivatalos válasza a Mészáros Lőrinc-talányra. Elsőre bonyolultnak tűnik? Nem az. Elmagyarázzuk.


Az elmúlt hetek egyik megoldatlan rejtélye volt, hogyan lehetséges, hogy Mészáros Lőrinc néven 400 hektárnál is több földre licitáltak sikeresen Felcsúton és környékén, ezért megkezdődött a találgatás, hogy ez miként is lehetett. Az egyik megoldási ötlet az volt, hogy nemcsak a polgármester, hanem azonos nevű és lakcímű fia is részt vett az árverésen. Az elmélet azóta sem igazolódott be. De a Földművelésügyi Minisztérium előállt egy vadonatúj magyarázattal.

Konkrétumok említése nélkül közölte a tárca, hogy „az elmúlt napokban több médium is abba a hibába esett”, hogy névazonosság alapján egyes politikusokról azt állította, hogy állami földre licitáltak, míg másokról azt, hogy a törvényileg megengedett 300 hektárnál több föld tulajdonjogát akarták megszerezni. Majd hozzáteszi: amennyiben eltekintünk a névazonosságból eredő tévedésektől, akkor is fennállhat az a jogszerű helyzet, hogy egy földműves 300 hektárt meghaladó mértékben licitált földekre.

Ez azért lehetséges, mert egy nyertes licit még nem garancia arra, hogy a licitáló ténylegesen meg is szerezte a földet. Ugyanis a földforgalmi törvényben előírt kötelező 60 napos szerződéskifüggesztési időszak alatt bármely elővásárlásra jogosult élhet ezen jogával, és akár meg is előzheti az árverési vevőt, így szerezve tulajdonjogot.

Éppen ezért logikus megoldás, és a törvény nem tiltja, ha több földre licitál a vevő, mint amit ténylegesen megszerezhet, hiszen ha az elővásárlásra jogosultak bejelentkeznek, mindenképpen ők viszik a földet.


A minisztérium állítja, hogy ha a licitáló túlszalad a megengedett kereten, mert eltaktikázta magát, és senki nem él elővásárlási jogával vele szemben, akkor sem szerezhet senki 300 hektárnál több földet, hiszen a kormányhivatalok illetékes szervezeti egységei a földtulajdoni maximumra vonatkozó előírások betartását minden egyes bejegyzési kérelemnél ellenőrzik, és 300 hektár feletti tulajdonjogot nem jegyeznek be senkinek. Eszerint a földdarabok 300 hektár fölötti része nem kerül a licitáló nevére, hanem állami tulajdonban marad.


A másik kínzó misztérium, amire a minisztériumnál is rákérdeztünk az volt, miként lehetséges, hogy az árverésre bocsátott birtoktól ránézésre is 20 kilométernél távolabbi lakcímekkel is lehetett licitálni. A földművelésügyi tárca ezt azzal pontosította, hogy a földforgalmi törvény nemcsak a 20 kilométeres helyben lakással engedi meg a földvásárlást, hanem akkor is, ha egy gazdálkodónak 20 kilométeres távolságban üzemközpontja van. Ezért


téves következtetés az is, ha valakit azzal vádolunk, hogy a lakcíme és a megvásárolt föld egymástól 20 kilométernél nagyobb távolságra helyezkedik el. A földforgalmi törvény előírásai szerint ugyanis mezőgazdasági üzemközponttal is lehetett pályázni, ha az 20 kilométeres körzeten belül van legalább 3 éve.

– mondja a szaktárca.


Ráadásul a közzétett eredmények ugyan az állandó lakóhelyként megadott címeket tartalmazzák, ám a törvény az életvitelszerű lakóhelyet követeli meg a földtulajdonszerzéshez. Ez pedig lehet a lakcímkártyán szereplő tartózkodási hely is. Az életvitelszerű lakóhelyről a jegyzők hatósági bizonyítványt állítottak ki, így ezekben az esetekben csak okirat-hamisítás alapos gyanúja esetén lehet valakit kizárni az eljárásból – közölte a szaktárca.