Akárhogy számoljuk, elég durva sokk lesz a közszféra leépítése

Fotó: MTI/MTVA / Balázs Attila

-

Nagy vihart kavart az elmúlt napok bejelentése, mely szerint a következő években akár több százezer állami alkalmazottat is átterelnének a versenyszférába. A legnagyobb kérdés persze az, hogy a piac hogyan tud felszívni ennyi embert, ám mind a kormány, mind a vállalkozói érdekképviselet optimista. A szakszervezet már kevésbé.


Még ebben a kormányzati ciklusban 150 ezer állami alkalmazott kerülhet át a versenyszférába, a hosszú távú terv pedig az, hogy az egymillióból 600 ezren a piaci szférában folytassák – erről Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese beszélt kedden az ATV-nek. Mint mondta, a végső cél az, hogy a „skandináv példát követve” a mintegy 4 milliós magyar munkaerőpiac 10 százaléka dolgozzon csak az államnak, ne a mostani fenntarthatatlan rendszer működjön tovább, amikor 3 millió dolgozó tartja el az egymillió állami alkalmazottat.



Ki az, aki biztosan marad?

Munkahelyek csak a bürokráciában fognak megszűnni, az egészségügy, oktatás, rendvédelem területe biztosan érintetlen marad – mondta a VS.hu-nak Csepreghy Nándor. Mint mondta, a lépésre azért is szükség van, mert az utóbbi években forintmilliárdokat költött a kormány arra, hogy leépítse a bürokráciát, hogy a digitalizálás, az e-közigazgatás segítségével gyorsítsa és ügyfélbarátabbá tegye az ügyintézést.

Kérdés, így kijön-e a matek. A KSH statisztikái szerint 2015 szeptemberében összesen 866 ezren voltak a köztisztségviselők és közalkalmazottak a költségvetési intézményekben, közel 100 ezer fővel többen, mint a 2010-es kormányváltáskor. Ebbe a körbe elég sok mindenki beletartozik: a minisztériumok, önkormányzatok és állami hivatalokban dolgozók, a rendőrök, a tűzoltók, a bírák éppúgy, mint például a tanárok vagy akár a temetőőrök. A Csepreghy által említett egymilliós szám úgy jön ki, hogy hozzáveszi a különböző állami cégek, például a MÁV dolgozóit.

A legtöbben, 303 ezren a humán – egészségügyi, szociális – ellátás területén dolgoztak ekkor, ám, mivel az elmúlt időszak hírei leginkább arról szóltak, hogy milyen kevés ember maradt az egészségügyben, kevésbé valószínű, hogy ebben a szférában akarna emberanyagot spórolni a kormányzat. Ugyancsak rendkívül sokan, több mint 229 ezren dolgoznak az államnak az oktatásban, ám ez ugyancsak olyan terület, amelyet nem valószínű, hogy le akarnának építeni.


épülő M4-es autópálya, Csepreghy Nándor

Mennyit spórolnának?

A költségvetés által fizetett dolgozók átlagosan havi bruttó 216 200 forintot keresnek. Ez fejenként évi 2,6 millió forint, 600 ezer elbocsátott emberrel számolva évi 1556 milliárd forint spórolás.

Persze ez csak támpontot ad a nagyságrendről, hiszen egyrészt bruttó összegről van szó, másrészt a KSH adatai nem a bürokrácia, hanem az állami szféra átlagát hozzák, amelyben ugyanúgy benne vannak a miniszterek fizetései, mint az önkormányzat fizikai dolgozóié.

Csak ez a két terület összesen több mint ötszázezer embert jelent, azaz ha a kormány tényleg ragaszkodik ahhoz, hogy csupán 400 ezren dolgozzanak az államnak, nem nagyon tud érintetlen terület maradni.

Az erre vonatkozó kérdésünkre a miniszterhelyettes annyit válaszolt: az államnak egyelőre nincsen célszáma arra vonatkozóan, összességében hányan kerülhetnek ki a rendszerből, de szeretnének minél kisebb, ám működőképesebb apparátust fenntartani.

Hozzátette: nem csak a versenyszférába „áttereléssel” csökkenhet az államtól fizetést kapók száma. Könnyen előfordulhat, hogy valakinek az állását – éppen az elmúlt években végrehajtott fejlesztéseknek következtében – a nyugdíjba vonulása után nem hirdetik meg újra, esetleg a már meghirdetett állásokat mégsem töltik be.


A politikus hangsúlyozta: semmiképpen sem hagynak állami dolgozókat munkahely nélkül, így csak akkor bocsátanának el valakit az állásából, ha annak van biztos helye a versenypiacon, hiszen ellenkező esetben a szociális rendszerből kellene finanszírozni az ellátásukat, azaz nem tudna jelentős pénzt spórolni az állam.

Azokat, akiket átterelnének a versenyszférába, képzésekkel segítenék – árulta el a politikus, aki szerint a térségi munkaügyi központoknak köszönhetően tudják, hogy az adott területen milyen szakemberekre van szükség. „A szolgáltató szektor például számos lehetőséget nyújt az elhelyezkedésre, ráadásul sokkal könnyebb az adminisztratív állami szektorból valakit átképezni, mint teljesen nulláról kiképezni valakit” – magyarázta a jövőbeli elhelyezkedési lehetőségeket Csepreghy.

Mint mondta, az, hogy 2020-ig nagyjából 700 milliárd forintot szánnak uniós forrásból az innováció támogatására, segíthet abban, hogy több ezer új munkahely jöjjön létre a szolgáltatói szektorban. Ez pedig nagy arányban tudna munkaerőt felszívni az állami szférából. Ehhez persze szükség van arra is, hogy a gazdaság lendületesen fejlődjön, hiszen enélkül nem lesznek új munkahelyek – tette hozzá.

Azzal kapcsolatban, hogy lesz-e ellenállás az állami szférában dolgozók között, mondván, nem akarnak átmenni a versenyszférába, Csepreghy azt mondta, egy piaci alapon működő cég sokkal jobb fizetést tud nyújtani, ez pedig általában elegendő meggyőző erő.



Ezt el sem tudom képzelni

– reagált a VS.hu-nak Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára a hatszázezer emberről szóló bejelentésre. Azt mondta, többször is megnézte a számokat, de sehogyan sem jön ki az az 1 millió állami alkalmazott, akikről az államtitkár beszélt, „még úgy sem, ha hozzáadjuk az állami cégek alkalmazottainak létszámát is”.


2015 szeptemberében 4,2 millióan dolgoztak Magyarországon. 870 ezren kaptak fizetést a költségvetésből, 720 ezren valamely állami intézmény alkalmazottjaként, 150 ezren közmunkásként – mondta Boros Péterné. Ami az államigazgatásban dolgozókat illeti, ők összesen 140 ezren vannak: 79 ezren kormánytisztviselők, 35 ezren köztisztviselők, 26 ezren pedig a bíróságokon és az ügyészségeken dolgoznak.



A főtitkár problémásnak tartja, hogy ma a közszférában foglalkoztatottak 70 százaléka nő, és szerinte „soha nem kínált ennyi nőnek állást a versenyszféra”.


A szakszervezet eddig nem látott semmilyen kidolgozott tervet, egyeztetés nem volt, az érdekvédők is a televízióban hallottak először az elképzelésekről. Boros Péterné szerint az egész nem több egy kommunikációs fogásnál, noha nem szerencsés, sok ágazatban ugyanis már most is „lasszóval fogják az embereket, a szociális intézményekben pedig kimondottan krízishelyzet van”.


A versenyszférának jól jönne

Nem ennyire pesszimista Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára, aki szerint a munkaerőpiac képes lehet a következő néhány évben évi 50 ezer dolgozót felszívni, több okból is.

Egyrészt már nemcsak az összesen nagyjából 400 ezer embernek munkát adó kereskedelemben és a vendéglátóiparban lehet hallani az állandó munkaerőhiányról, hanem egyre több más szektorban is. Másrészt pedig a közszférában kvalifikált munkaerő dolgozik, azaz az általános képzettségük magasabb az átlagnál, így nemcsak sok nyelvet beszélnek, de többirányú képzettségük is van, ami jelentősen könnyítheti az elhelyezkedésüket.

Persze ahhoz, hogy ennyi ember elhelyezkedjen, szükség van a kormány támogatására is, például az adók, az élőmunkaterhek csökkentésére – hangsúlyozta Dávid, aki szerint ezenkívül természetesen nélkülözhetetlen, hogy felpörögjenek a beruházások, a gazdaság intenzív növekedési pályára álljon. Az adócsökkentésnek más hatása is lehet: ezáltal ugyanis emelkednének a bérek, így könnyebben meg lehetne állítani a munkaerő elvándorlását – véli.

Az egészségügyből persze nem lehet embereket elbocsátani, ám az államigazgatásból, ahol az országos, mellett már többek közt megyei és járási hivatalok is vannak, bizony át lehet terelni a dolgozókat a munkaerőpiacra – vélte a VOSZ főtitkára.


Fölösleges munkakörökben ne tartsunk embereket, őket inkább vigyük át az értékteremtő szférába

– mondja Dávid Ferenc, aki szerint egy agrárirányításban, -közigazgatásban dolgozó szakembernek kell rendelkeznie annyi tapasztalattal, hogy megfelelő vállalkozói hitellel bele merjen fogni egy saját vállalkozás indításába. Egy másik példát is felhozott: 4-5 évvel ezelőtt, amikor a nővérek elkezdtek távozni a kórházakból, a kereskedelemben dolgozó multinacionális nagyvállalatok örömmel kaptak utánuk, hiszen precíz, munkájukat jól végző munkaerőt nyertek velük.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat legfrissebb statisztikája szerint egyébként a 350 ezer álláskereső közel harmada az, aki legalább egy éve keres állást. Azaz Magyarországon továbbra sem könnyű új állást találni, ráadásul az újonnan a munkaerőpiacra kerülőknek a már meglévő munkanélküliekkel is meg kell küzdeniük egy állásért.

Arra a kérdésre, hogy egy korábbi állami alkalmazottnak mennyire lehet vonzó a kereskedelmi vagy a vendéglátói szakma, Dávid elmondta, hogy lehet orientálni az embereket: aki például a megyeszékhely gazdasági kormányhivatalában ad ki engedélyeket, azt meg lehet győzni arról, hogy 4-5 év múlva a digitalizáció miatt nem lesz szükség a munkájára, jobb, ha már most vált.

Ahhoz, hogy a rendszer működjön, meg kell értetni az emberekkel, hogy a váltás mindenkinek az érdeke, szakmai érvekkel kell támogatni, amit a VOSZ örömmel meg is tesz – mondta Dávid. Szerinte biztosan sok támadás fogja érni a lépés miatt a kormányt, ám azt látni kell, hogy a jelenlegi rendszer hosszú távon nem fenntartható. Jó példák vannak: Csehországban 10,4 millióan laknak, mégis 250 ezerrel kevesebben dolgoznak a közszférában mint Magyarországon, és a foglalkoztatottság is magasabb szinten van.


Közalkalmazottból közmunkás?

A kormány nem először készül arra, hogy állami alkalmazottak ezreit bocsássa el. Tavaly a Belügyminisztérium 1,2 milliárd forintos pályázatot hirdetett, a pénzből az önkormányzatok 2500 munkahelyet számolhattak fel. Bár hivatalosan nem történhetne meg, valójában néhány állás azért válik feleslegessé, mert a munkát közfoglalkoztatottakkal végeztetik el, olcsóbban. Az iskolákat működtető Kliknél is volt olyan eset, hogy valaki saját volt munkáját kapta meg közmunkásként, a vele készült interjút itt olvashatja el.


A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kormányzati szektorral foglalkozó, tavaly nyáron megjelent kiadványa szerint egyébként nem sok országban valósult meg a magyar kormány „10 százalékos álma”, sőt, az átlag ennek bő kétszerese: a munkavállalók 21 százaléka dolgozik az államnak.



A 2013-as statisztikákat feldolgozó adatsor ráadásul az ellenkezőjét mutatta annak, amiről Csepreghy beszélt: az egész munkaerőpiacon belül ugyanis éppen a skandináv országok azok, amelyek arányaiban a legtöbb embert foglalkoztatják az állami szektorban, ők állnak a képzeletbeli dobogó első három fokán.